0.nap: találkozunk, csodás estét töltünk együtt 1. nap:  C: nem hiányzom Neki, elvan a maga kis világában M: majd belepusztulok a hiányába, maradék koncentrálóképességem elvesztése, bambulás kifelé az arcomból 2.nap: C: kicsit hiányzom, ennek ellenére elvan még…

"Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat,…

Karácsony előtt mutatta nekem, azzal a felkiáltással, hogy "ezt a számot meg szeretném mutatni Neked"... Nem akarom mondani, de annyira jól esett, hogy azóta is nagyon jó érzés hallgatni. És érzem magamon az illatát. Ahhj. Hiányzik, pedig 4 órával ezelőtt még meztelenül…

Érdekes, miután három napig felém se nézett, majd amikor igen, akkor is hülye volt, elhatároztam, hogy én bizony felé sem fogok nézni. Igazából nem tudom, hogy én reagáltam túl, vagy sem, de nekem akkor sem játszik, hogy a többiek előtt lehet furcsán beszélni az Asszonnyal, meg…

Eddig azért valamennyire segített a nyomoromon, hogy nézegettem a közös képeinket. Úgy tűnik lesüllyedtem arra a szintre, a hiányzásos pokol legmélyebb bugyrába, ahol ez már csak ront a helyzeten. Én nem tudom mi van velem. Lelkileg vagyok éhes a jelenlétére, hiányzik, akarom Őt…