2013. január 08. 09:34 - Suricata

mEXabadulás

Furcsa érzésem van. Valamiért minden erőmmel azon vagyok, hogy kitöröljem a fejemből, az életemből, mindenhonnan, azt a bizonyos három évet. Képek, tárgyak, zenék, bármik, akármik. Nem kellenek, hess innen! Nem az első, hogy emiatt kellemetlen szituba kerülök, és ezt nem tűröm. Mint többször említettem, annyira jó sorom van, hogy ezt nem vagyok hajlandó bármivel is tönkretenni, vagy elrontani. Még mindig félek, hogy Ő rájön, hogy mégsem velem akarja leélni az életét, ezért főleg kínosan ügyelek, minden részletre...

Néhány napja kitöröltem a közös képek 100%-át (kivéve a közös mappából, abban hagytam néhányat), és azok képek túlnyomó többségét, amin rajta van. Nem kell, nem akarom, hogy bármi módon a családom része legyen, mert nem az! Nem akarom, hogy bármi emlékeztessen rá. Sok mindent megbántam, nagyon sok mindent! Visszanézve arra az időre, és az akkori magamra.. szégyellem magam. Attól tartok, hogy ezt az érzést sosem leszek képes kitörölni... 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr154996994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dorkye 2013.01.09. 03:24:54

Ne szegyelld magad! Az a 3 ev formalt azza, aki most vagy! Ha nem lett volna ez az egesz, meg mindig ott tartanal.. Es nagyott nottel mostansag:) kellenek ez az idoszakok, h ujra eledhessunk:)

Suricata 2013.01.09. 05:43:38

Igen, tudom, hogy kellenek. Azt is tudom, hogy ha ez az egész nem történik meg, lehet most más nincs mellettem. De! Azt érzem, h vannak dolgok, amiknek több volt az ára, mint az értéke :/ És ettől függetlenül, hogy ez tett azzá, aki most vagyok, mert ez tagadhatatlanul így van, sok dolgot bánok....túl sok dolgot nem láttam akkor, amit kellett volna. Nem pont azt érzem, hogy nem volt érdemes végigcsinálni, amit csináltam, hanem azt, hogy nem miattta...