Furcsa érzésem van. Valamiért minden erőmmel azon vagyok, hogy kitöröljem a fejemből, az életemből, mindenhonnan, azt a bizonyos három évet. Képek, tárgyak, zenék, bármik, akármik. Nem kellenek, hess innen! Nem az első, hogy emiatt kellemetlen szituba kerülök, és ezt nem tűröm. Mint többször említettem, annyira jó sorom van, hogy ezt nem vagyok hajlandó bármivel is tönkretenni, vagy elrontani. Még mindig félek, hogy Ő rájön, hogy mégsem velem akarja leélni az életét, ezért főleg kínosan ügyelek, minden részletre...

Néhány napja kitöröltem a közös képek 100%-át (kivéve a közös mappából, abban hagytam néhányat), és azok képek túlnyomó többségét, amin rajta van. Nem kell, nem akarom, hogy bármi módon a családom része legyen, mert nem az! Nem akarom, hogy bármi emlékeztessen rá. Sok mindent megbántam, nagyon sok mindent! Visszanézve arra az időre, és az akkori magamra.. szégyellem magam. Attól tartok, hogy ezt az érzést sosem leszek képes kitörölni...