Érdekes, hogy olyannyira képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, hogy leírjam őket egy helyre. Kevés a noteszom, hogy mindent észben tartsak, kevés az időm, hogy kiírjam magamból, amit ki kellene. Folyamatosan nyomaszt a szakdolgozat, az elmúlt két hétben nagyon nem úgy megy, mint kellene. Ezen felül mindjárt leadás, majd államvizsga. És félek. Félek, mert nem érzem magam késznek arra, hogy végigcsináljam ezt az utolsó két hónapot. Lelkileg. Nem vagyok elég stabil. 

Kell nekem. Akármennyit gondolkozom, akármennyi hülyeségen vagy akármin, mindig ide lyukadok ki. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, ezt eddig is tudtam, bár nem sejtettem, hogy ennyire. Az elején találtam valamit, ami nagyon igaz. Sokszor elolvasom, hogy erőt adjon, amikor már minden elfogott belőlem..

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

Valóban nem gondoltam, hogy ennyire. De nem adom fel, ameddig van, aki lelket önt belém. Aki kitart és megmutatja, hogy lehet így is. Valaki, akinek egy fél mondata elég, hogy rádöbbenjek, hogy lehet máshogyan is. (köszönöm!!) Úgy, hogy nem adod fel, hanem meglátod az apró változást. Mert valóban ott van, csak észre kell vennem. Én tudom, hogy mit teszek érte. Ő tudja, mit tesz értem. Nekem csak azt kell észrevennem, hogy tényleg tesz. Külön kell tudnom választani azt, ami Ő most és ami volt. Mert változott. Látom. Csak olykor nehéz észrevenni azt, ami az orrom előtt van. És bíznom kell benne. Saját magamat kell megerőszakolnom, hogy bízzak, de egyre többször érzem, hogy menni fog ez, csak lassan. Szeret. Tudom és érzem. Csupán annyit kell tennem, hogy elfogadom ezt a tényt, hogy így van és nem próbálok mögé látni semmi mást. Csak élvezni. De hogy bízzak, ha azt érzem képtelen vagyok erre? Annyira elromlottam legbelül, I dont know, how could I fix myself :( Nem tudom, mit kéne tennem, nem tudom hogyan hozhatnám helyre. Ez az én harcom, és nem vetíthetem ki rá. Mert azzal magamnak teszek sokkal rosszabbat. Nem akarom magam mellől elmarni, de ez az út nagyon arra vezet. 

Nagyon nem vagyok magammal rendben, nem tudom hogyan kéne elkezdenem ezt az egészet. Nem tudom hol rontottam el...nem tudom hogyan hozhatnám helyre. De így úgy érzem sokszor, hogy beleőrülök. Ne haragudj. Nem tudom hogyan bízhatnék benned...nem tudom, hogyan kell...