Második esély?

Érdemes? Sokadjára teszem fel a kérdést magamnak, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy igen, érdemes. Naiv lennék? Lehet. De még mindig akarom Őt. Néha vannak olyan elfajult gondolataim, hogy Ő is engem.. :) Hátha. Egy biztos. Ebből sokat tanulok, vagy legalábbis fogok. Bízni akarok benne, mert józan ésszel(?!?!??) azt gondolom, hogy lehet?!?! Úristen, na jó ezt inkább hagyjuk. Második esély, tiszta lap. Pont. 

Azt érzem, hogy valami megváltozott benne. Jó irányban. Úgy hogy most élvezem és várok. Szépen, csendben, önző módon élvezni akarom, ameddig lehet, ameddig velem van és boldoggá tesz. Fordítani akarok az arányon. Hogy többet legyek jól, mint nem. Nyitni akarok felé, hátha neki is ez kell. Hogy nyitok, hogy nyithasson. Itt a jó idő, ki kell rángatnom a négy fal közül, addig ameddig van szabad hétvégéje. Akarom Őt. Kell. És pont.