Túl nagy lánggal égek, már az elején. Nem lenne szabad ennyire lelkemre vennem.

És bőgök. És utálom magam. És bele akarok látni a fejébe. És a sajátomba is..! És utálom magam. 

Mi a szar van velem?? 

És nem vagyok hisztis!! 

Kinek mi a komoly, kinek hogy? Válaszokat akarok. Nem tudok várni. 

Be akarom zárni, de szabadon akarom hagyni.

Nem tehetem. Ebbe bele fogok kattanni.

Saját magamban kell helyretenni a dolgokat. Bőven lenne mit. A mély sebek sosem gyógyulnak be. Sosem fogom elfelejteni, hogy hányszor vágta át a fejem, és hányszor hazudott a képembe. Ezek a sérelmek sosem múlnak el. És ha egyszer azzal kapcsolatban igazam lesz, akkor még jobban fájni fog. Nem az, hogy nem vagyunk együtt. Hanem, hogy hülyének nézett, miközben én első sorból néztem végig mindent és én voltam a hülye hisztis, pedig igazam volt! És lépnem kellett volna már az elején...nem frusztrálódnom évekig egy hülye pi...a miatt. Később még egy miatt. Mert őszintén nem érte meg.

K u r w á r a  n e m.

I'm so confused.