MI KELL A FÉRFINAK?

Az éjjel két 40-45 év körüli úr tévedt be szerény vendéglátó ipari egységünkbe. Leültek a pulthoz és beszélgettek. Hallottam, hogy mindketten házasok. Egyikük sem elégedett a házasságával, de hát a gyerek, meg a ház, és az a fránya megszokás. A már megszokott felállás a házasságok 90 %-ában. Mivel tudták, hogy hallom miről beszélnek, kis idő után hozzám fordultak, és megkérdezték, nekem mi a véleményem erről? Nagy sóhajjal közöltem velük, hogy jobb, ha engem nem kérdeznek. Erre megkérdezték, hogy csak nem én is hasonló cipőben járok, illetve ülök a langyos vízben? Mondom nekik, hogy én éppen a párkeresés rögös útját járom, de nagyon úgy tűnik, hogy ez sem sokkal jobb, mint a langyos víz. Csodálkoztak, hogy de hát hogyan?

Hogy-hogy egy ilyen nő, mint én, nem találok párt? Pedig így van.

De ha már így rákérdeztek, had kérdezzek én is valamit. Van az a film, aminek az a címe: Mi kell a nőnek? Nekem tetszett. Nos, én azt kérdezem, mi kell a férfinak, mert bár nem vagyok mai csirke, és ha nem dobom fel mostanában a bakancsomat, lassan tyúknak is öreg leszek. Túl vagyok 3 hosszabb kapcsolaton, de a mai napig nem tudom, mi kell a férfinak ahhoz, hogy elégedett legyen? Voltam feleség, anya. Voltam csini cicababa, voltam dolgozó nő, és háziasszony egyben. Egyik szerepben sem tudtam 100%-ban megfelelni az elvárásoknak pedig a férfiak 100 %-ot várnak el.

Na, mégis mi kell a férfinak? Kell egy üresfejű csinibaba, akit lehet mutogatni a haveroknak, és két évente lecserélni egy újabb műcicis, műszempillás, műkörmös észkombájnra? Azt mondták nem. Ők az értelmes, okos nőket szeretik, persze azt sem árt, ha kinéz valahogy, de fontos, hogy lehessen vele beszélgetni, és ami a férfiaknál lényeg, szeressen szexelni. A férfiak az önálló, erős, gondolkodni tudó nőket szeretik. Rákérdeztem, hogy tényleg? Nekem egészen más tapasztalataim vannak.

Kíváncsian néztek rám, és kérték, hogy mondjam el, milyenek is ők a nagy betűs FÉRFIAK, az alfahímek, akikre egy nőnek papírforma szerint fel kellene nézni? Szóval, mikor a hím egyed találkozik egy erős, önálló, saját egzisztenciával rendelkező nősténnyel, először teljesen oda van, hiszen előtte áll a nő, akit nem kell eltartani, akivel lehet beszélgetni, és jobb esetben még meg is lehet vele jelenni valahol. Aztán néhány beszélgetés után kiderül, hogy egy ilyen nőnek vannak igényei. A q-va életbe! IGÉNYEI! Ekkor a hím egyed észbe kap, hogy te jó ég, itt nem lehet az asztalra csapni, hogy a kutya úristenit, minek vetted meg a 40. pár cipőt? Miért mentél el megint szoliba? Miért kellet csirkemellet venni, miért nem volt jó a far-hát? Itt nem lehet azt mondani, hogy nem tudunk színházba menni, meg nyaralni, mert nincs rá pénz.

És ekkor elgondolkodik az igen Tisztelt Úr, hogy mit is tudok én ennek a nőnek nyújtani? Mit tudok letenni az asztalra, ami még nincs ott? Lenne pár ötletem... És ekkor jön a felismerés, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam” és nagy önsajnálat közepette a Tisztelt Úr fülét, farkát behúzva visszavonul a csigaházába, jól magára zárja az ajtót, és még a kulcsot is eldobja. Nem számít, hogy az a nő éppen egy olyan nő, akit elképzelt magának.

Csakhogy egy gyenge férfi nem szerethet egy erős nőt. Nem fog tudni mit kezdeni vele.

De hol lehet ma erős férfit találni? Mert mi nők, egy erős férfira vágyunk, és itt nem a kigyúrt izomagyú gnómokra gondolok. Hogy ez bekövetkezzen, nem kell a nőnek emancipuncinak lennie, csak egyszerűen elég, ha őszinte. Az őszinteség viszont hátrány. Nagy hátránya egy magát középszinten, vagy magasabban ellátni képes nőnek. Én eddig mindig ráfáztam az őszinteségemre. Akkor mit kell csinálni? Hazudni? Oké, de meddig? Előbb utóbb kiderül, hogy a bugyi nem a kínaiból van, hanem Triumph, és az autót sem kértem kölcsön.

Ismét a kérdés: Mit is akar egy férfi? Egy olyan nőt, akit el kell tartani? Nem, hiszen nem tudja eltartani, és nem is akarja, (mert néha magát sem tudja) mégis egy önálló nőre vágyik, de itt a kör be is zárult. Mi kell a férfinak? Szerintem egy kötél, meg egy erős fa, ahová felakaszthatja magát. Érdekes módon az urak igazat adtak nekem. Kedves hölgy társaim, akik hasonló cipőben jártok. Egy ép kéz, láb pasit, igen pasit írok, mert férfit manapság csak nagyítóval lehet találni, vagy azzal sem. Nem kell szégyenkezni, hogy egyedül vagyok, egyedül vagyunk. Szégyenkezzen azok a férfiak, akik szintén nem találnak párt a gyávaságuk a balfaszságuk, a tehetetlenségük miatt. Igaza van kedves Müller Péter! „ Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg nem hagy el. Érzelmi biztonságban csak egy felnőtt ( igazi ) férfi oldalán lehetsz, de hol van ilyen? No látod! „

Ismeretlen szerző...

Meglehetősen sok párhuzamot vélek felfedezni az én és ő korábbi közös életszakaszában. Ezt le is írta nekem miután kimondtam a végét. Nem tud mit kezdeni velem, mert engem "nem kell megmenteni"...és innen jött a fal amit emelt maga köré, mert azt gondolta én több, én jobb vagyok....és emiatt engem tett felelőssé. Engem kezdett el gyötörni, bántani és - bár nem tudatosan, de - hibáztatni emiatt. Ez rengeteg dolgot megmagyaráz...szinte mindent. De ott és akkor azokban a szitukban mi a fészkes fenéért nem lehetett ezt megmondani? Amikor annyiszor kértem.....szépen, csúnyán, türelmesen, sírva.....de nem. Helyette képes volt elnézni, hogy kicsinálom magam benne teljesen. 

Hát Édesem, ezek után ne kérdezd meg többet miért lett vége.