2012. november 19. 20:46 - Suricata

Utálom, hogy nagyon nem utálom...

Hihetetlen, hogy a végletekig tudja húzni az agyam, olyannyira, hogy ott tartok, hogy most megyek át és tépem széjjel. Megőrülök, komolyan mondom. Eléri, hogy a néha elejtett sms-étől a föld felett érezzem magam, aztán meg szarik a fejemre, miközben tudom, hogy nem. Fúúú, ha a kezeim közé kerül....

Megint csomó minden beszélni valónk lenne, de neeeem ám, inkább alszik a kedves, csak fogalmam sincs, hogy a retekbe csinálja, hogy már 7kor kommunikációképtelen, engem meg esz a fene, éjfélig, hogy most mi a franc van. Na, de sebaj, csak így sok dolog információértékét veszti, aminek nem kellene, hogy elveszítse. És utálom, hogy nem utálom, sőt kifejezetten gyűlölöm, amiért ezt meri kiváltani belőlem. Hiányzik. 

<3

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr394948003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.