"Közel sem vagyok tökéletes! Mosolyt, de könnyeket is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok, mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre…

Úgy érzem átkeltem a háborgó tengeren, és végre megpihenek egy csendes szigeten. Vele.

Ma pontosan megbizonyosodtam arról még jobban, amit eddig is tudtam. Karácsonyi ajándék magamnak magamtól a tetoválásom lesz.

Már nem tudok úgy állni hozzá, hogy élvezem, ameddig lehet. Leomlott a fal. Pedig lehet nem kellett volna. De engedtem, hogy leomoljon, engedtem az érzésnek, hogy átjárjon. Hiba volt. Félek, hogy így vége lesz, mielőtt elkezdődött volna. Félek, hogy nem vagyok elég, hogy szeressem.…

Egy leszarom tabletta + mintha semmi sem történt volna, ugyanis rájöttem, hogy nem csak neki kell nyitnia, hanem nekem is. Ha mindig azt látja, hogy szar a kedvem vagy valami bajom van vele, nyilván nem lesz kedve velem sem beszélgetni, sem együtt lenni. Ennek ellenére én nem fogom…

Túl nagy lánggal égek, már az elején. Nem lenne szabad ennyire lelkemre vennem. És bőgök. És utálom magam. És bele akarok látni a fejébe. És a sajátomba is..! És utálom magam.  Mi a szar van velem??  És nem vagyok hisztis!!  Kinek mi a komoly, kinek hogy?…

Nem tudom elképzelni, mi folyik most a lelkemben. Nem is akarok belegondolni. Egy biztos. Van egy problémám, az másnap is probléma, de bűntudatom van azért, ahogy viselkedtem és amiket gondoltam. Amiatt, hogy miket mondok amiatt nem, mert éppen gyakorlom legfőbb erényemet,…

Ugyanaz a lemez..nekem nem való az égvilágon senki sem. Mert minek. Lakatlan sziget effektus. Önszántamból. Picsába. Igazából szerintem velem nincs rendben valami. De az nagyon. Van baj, nem kicsi. Elmentem futni, de idegből és dühből nem megy. Képtelen vagyok tiszta fejjel…