Nem tudom elképzelni, mi folyik most a lelkemben. Nem is akarok belegondolni. Egy biztos. Van egy problémám, az másnap is probléma, de bűntudatom van azért, ahogy viselkedtem és amiket gondoltam. Amiatt, hogy miket mondok amiatt nem, mert éppen gyakorlom legfőbb erényemet, a türelmet, ezért nem szólok, hanem csendben vagyok.

Valami nagyon háborog bennem, amit nagyon helyre kellene tennem, mert elbaszok valami olyat, amit nagyon nem szeretnék. Tudom, hogy korai volt még ez, belátom. De ha már megint magam alá kavartam a levest, akkor nem akarom abbahagyni, Kell nekem. És emiatt képes leszek legyőzni magam. Remélem...