Érdekes, miután három napig felém se nézett, majd amikor igen, akkor is hülye volt, elhatároztam, hogy én bizony felé sem fogok nézni. Igazából nem tudom, hogy én reagáltam túl, vagy sem, de nekem akkor sem játszik, hogy a többiek előtt lehet furcsán beszélni az Asszonnyal, meg f.sságokat mondani neki. Ja, és leszarni a fejét, ha én azt gondolom, hogy utálom az embereket hangulat van ma. Ezen jól kihisztiztem magam B.-nek, aki közölte (és nem ő az első), hogy nála ez a szitu, meg az egész srác nem játszana, ilyen "temperamentummal". Szóval király. Ettől függetlenül, még mindig nem opció, hogy ott hagyom, bár én, a négy fal között párszor már elküldtem...oda. 

Tegnap végül nem jött össze neki a kis csel, hogy lemenjek, (hozz már légyszi bazsalikomot, de nem volt) mivel meg voltam rá sértődve, ezért nem átmentem, hogy bocsi nincsen, hanem felhívtam. Utána rám ír egy smst, hogy toljam át mégis a képem, bazsalikom nélkül is kíváncsi rám. Na, nem szívesen, de áttoltam. 

Persze C-vem egy fél üveg bort már belefőzött a pörköltbe, egy másik felet meg már magába raktározott, persze egy másik üvegből nekem is jutott.. Rájöttem, hogy néha kellenek a nem teljesen józan pillanatok együtt, ugyanis ilyenkor mindig kijönnek azok a dolgok, amik különben bent maradtak volna. Én nem emlékszem pontosan, hogy milyen körülmények között és hányszor, de elmondtam neki, hogy egy hülye f.sz és utálom ezért. Ő meg cserébe elmondta, hogy nagyon szarul áll nekem a hajnövesztés, és nem biztos abba, hogy akarja....pedig én már egészen megbarátkoztam vele...

Úgyhogy szerintem ennek is volt értelme, baromi jó volt az este, attól függetlenül, hogy előtte baromi pipás voltam a hétvégéigmégnem Kopasz fejére.

Ezekért a pillanatokért érdemes. Szeretem ezt a kis hülyét. Nagyon.