Tisztelt Rutulf Nitnatsnoc Úr!

Azért írok most Önnek, mert úgy érzem, van néhány dolog, amit illene letisztáznunk. Tavaly, 2012 június közepén váratlanul beköltözött az életembe, majd szeptemberben a szívembe is. Kérdezem én, teljesen véletlen volt ez? Legjobb tudásom szerint véletlenek nincsenek. Akkor mégis hogy? Honnan tudta, hogy akkor és ott mire van szükségem, és honnan tudta, hogyan adhatná ezt meg Nekem? Úgy hiszem, hogy minden ember okkal keresztezi az utunkat. Maga, kedves Nitnatsnoc Úr, azért van itt az életem kellős közepén, mert szükségem volt valakire, aki megtanítja Nekem, hogyan uraljam a bennem lévő oroszlánt. Még most is hajlamos próbálkozni a kiszabadulással, de közel sincs olyan hosszú pórázon tartva, mint eddig volt. Ezt magának köszönhetem. Az út idáig keservesen hosszú volt és fájdalmas, sokszor könnyekkel teli, de a változások fájnak, viszont az eredmények annál több boldogságra adnak okot. Köszönöm, hogy megmutatta nekem, hogy lehet máshogy is. Maga tanított meg arra, hogy a saját akaratom elé helyezzek másokat, hogy ne kényszerítsem azt másokra,   hogyan szeressem a számomra fontos embereket úgy, hogy közben nem fojtom meg őket....

Remélem hogy az életembe lépésének nem csak ennyi volt az oka, hanem ennél több: vigyáznia kell rám egy életem keresztül, hogy cserébe minden nap élvezze munkájának gyümölcsét. Ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, nap, mint nap, hogy boldoggá tegyem és hogy ez csak jó irányba változhasson meg. Minden nap tennünk kell azért, hogy ez a csoda közöttünk maradhasson. Én készen állok a további csatára magammal, és arra, hogy szerethessem magát minden egyes nap. Élete végéig.

Őszinte tisztelettel: Sasav Allerim, királylány és oroszlánidomár

Tb, 2013....