2013. május 27. 11:05 - Suricata

Miracle-worker

Alapvetően nem az emberekben nem bízom. Hanem magamban. Nem azt nem hiszem el, hogy szeretnek, hanem azt nem, hogy magamért. A saját magamról alkotott kép tört össze és minden nap azon vagyok, hogy ezt helyrehozzam. Nem azért hiszek neked nehezen, és nem azért kételkedek folyton, mert nem szeretlek, sőt. Pont azért, mert túlságosan is. Tudom, hogy mit veszíthetnék....

Egy csoda vagy az életemben. Pont akkor jöttél, amikor kellett, hogy gyere és pont azt tetted, amit kellett, hogy tegyél. Olyan valaki vagy, aki szabadjára enged, de tudja, hol a határ. Olyan valaki, aki próbára tesz. Nem egyszer, nem kétszer. Százszor. Újra és újra. Olyan valaki, aki jutalmaz és megbecsül. Olyan valaki, akiben megvan minden, amire szükségem van. Olyan valaki, aki nem valaki, hanem Aki. Az egyetlen, a csoda...

Ezért félek. Félek, hogy kicsúszhat ez a kezeim közül. Minden nap küzdök magammal, hogy legyőzzem a démonjaimat. Le akarom küzdeni őket, mert azok nélkül sokkal szebb az életem. Nagyon nehéz és még időre van szükségem. De hiszem, hogy képes vagyok rá.....Veled.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr455319998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.