http://www.theuselessweb.com/

This is the last page of Internet....

Ha nincs türelmed végigpróbálgatni a számtalan hülyeséget, akkor a legjobbak:

http://www.omfgdogs.com/

http://www.leekspin.com/

http://www.sanger.dk/ 

Csak tudnám, egyeseknek honnan ennyi idejük.. :D

Ja és a kihagyhatatlan www.isitchristmas.com

~HAVE FUN~

Hogy egyem a fáradt KisKopasz mindenét. És azt, hogy fél perc alatt fel tudja cseszni az agyam, majd 2-3 óra múlva egy fél másodperc alatt meg olyat csinál, hogy haragudni sem tudok rá. Na? Most ennek mi értelme? Még mindig nagyon utálom, hogy ezt váltja ki belőlem, mert ennyire érzelmi befolyásoltság alatt lenni, mit is mondjak? Zavaró? 

De nem gond, mert én egy nagyon türelmes ember vagyok, aki képes mindent tolerálni. Egy darabig. Csak ne jussunk el a darabig dolog végére, mert akkor szakad a cérna. Mint tudjuk, nálam az csak egyszer szakad el...

Tényleg nem tudom mit tesz velem, az életemben van és mégsem, az enyém és mégsem. Boldoggá tesz és mégsem, akarom őt és mégsem (de igen! Túlságosan is). Utálom őt és mégsem. Igazából magamat utálom az összes előző miatt...

Utálom a kopaszokat és a hosszú hajú srácokat. Ennyi. Ezen nem tudok változtatni. Csak megköszönöm...

‎" Tudom, hogy a szemed most is a szemembe néz
Én odavagyok érted, teljesen kész
Ha Te vagy a legdrágább drágakő benn egy széfben
Én tolvaj vagyok, aki mindenképpen elrabol, Hozzád fér
Mert megvenni nem tud, nincs annyi pénz

Hm..amikor tudod h gondol rád...ahj.. Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem. Utálom, hogy szeretem..

Update:

"M: hogy szeretnéd az estét?

Kicsit úgy érzem magam, mint egy vadló, akit próbálnak betörni. Nem, ez egyáltalán nem vicces.

Hihetetlen, hogy a végletekig tudja húzni az agyam, olyannyira, hogy ott tartok, hogy most megyek át és tépem széjjel. Megőrülök, komolyan mondom. Eléri, hogy a néha elejtett sms-étől a föld felett érezzem magam, aztán meg szarik a fejemre, miközben tudom, hogy nem. Fúúú, ha a kezeim közé kerül....

Megint csomó minden beszélni valónk lenne, de neeeem ám, inkább alszik a kedves, csak fogalmam sincs, hogy a retekbe csinálja, hogy már 7kor kommunikációképtelen, engem meg esz a fene, éjfélig, hogy most mi a franc van. Na, de sebaj, csak így sok dolog információértékét veszti, aminek nem kellene, hogy elveszítse. És utálom, hogy nem utálom, sőt kifejezetten gyűlölöm, amiért ezt meri kiváltani belőlem. Hiányzik. 

<3

Már majdnem elfelejtettem, milyen az, amikor ennyire hiányzik valaki. Amikor fizikai jeleit érzed annak, hogy nincs melletted, az akire vágysz. Próbálok abból meríteni, ami történt, de annyira nehéz..amikor nem csak jól esne érezni az illatát, hanem akarod, mindennél jobban..és úgy érzed szétszakít belül az érzés, ha nem érezheted most azonnal. Amikor tudod, mennyire jó érzés odabújni és hagyni, hogy a karja a hátadon pihenjen, amikor odateszed a fejed a mellkasára és a szívdobogását hallgatod reggelig. Amikor érzed, hogy áramlik beléd az energia, hogy töltődsz fel és szinte érzed a vibrálást..ahh. Elmondhatatlan és semmi mással nem pótolható. Amikor éjjel arra kelsz, hogy átölel, odabújik és megpuszil...amikor félálomban rád mosolyog, és annyit mond, hogy csodálatos vagy még reggel is. Amikor azt akarod, hogy sose legyen vége, pedig tudod hogy vége lesz. Amikor üvöltenél bele a fantasztikus illatú levegőbe, hogy most álljon meg az idő és tartson örökké a pillanat..

Hogy hiányozhat ennyire valaki?

Hihetetlen mennyire fel tud tölteni, és milyen hatással tud lenni, pusztán a fizikai jelenléte. Komolyan, szavakkal le sem tudom írni, amit érzek. Szerintem nem is lehet. Amikor egy ölelésétől boldogság könnyek jelennek meg a szememben. Wáh. Megállíthatatlanul jön és már nem bírok az érzéssel. Egy darabig kordában tudtam tartani, de egyre jobban kezd elhatalmasodni rajtam és irányíthatatlanná kezd válni. Félek ettől az érzéstől. Túlságosan kiszolgáltatott leszek tőle....

Egyetlen dolog van, amit még a mai napig nem bírok felfogni. Hogy működhet valaki ennyire másként? Látni AKAROM, mi van a fejében. Tudni, hogy az, amit ő annak gondol, az-e. És ha az, akkor mennyire az? Hogy az, amit mond, úgy érti, ahogyan én? Bonyolult ez egyáltalán ennyire? Félek engedni az érzésnek, nem akarom, hogy átjárjon, ameddig nem vagyok biztos. Nem akarok csalódni, nem akarok pofára esni, nem akarok romokban heverni. Szeretném élvezni, úgy, hogy tudjam: nem kell félnem semmitől.

"Nem kérlek, légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom..."