Valahogy így érezhet a vadász, amikor a közelében van egy nemes vad elejtésének. Vagy így érezhet egy gondozó, amikor kezdi észrevenni, hogy a vad szemében megjelent egy kis szelídség. A tudat, hogy te szelídítetted meg, a tudat, hogy lehet, te leszel az első, akinek sikerült. Még akkor is, ha nem. Az érzés egy kicsit átjárt, a szele megcsapott...kicsit a közelébe kerülhettél. Hogy neked sikerült mégis. Majdnem. Vagy teljesen.
A tudat, hogy miattad szelídült. Leírhatatlan...
"Mert az igazit pótolni, hasonlóval nem menő...nálam nem menő.."
"Van egy mondat... "Szükségem van rád."
De hogyan? És miért?
Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz.
"Azt mondod, jó ember vagyok. Köszönöm a bizalmat. De ne mond, mert nem ismersz. Hogy is ismerhetnél!? Hisz csak az egyik arcomat látod nap, mint nap. A többivel még nem találkoztál. Gondolom nem is fogsz. Ha évekig mindenhova követnél, mindent éreznél, amit én, mindent hallanál, amit én, és minden gondolatomat látnád, akkor talán megismernél. De ez lehetetlen. Tehát ne mondd, hogy jó ember vagyok. Ki a jó ember? Olyan nincs is. Vagy te már találkoztál egyáltalán olyannal? Igen? Meséld el milyen volt... Na látod, hogy nem megy. Mert mindenkinek csak egy arcát ismerheted, azt, amit feléd mutat. A többi rejtve van előtted. Csak egy embert ismerhetsz igazán: önmagadat. Még azt sem teljesen. És ha önmagadat is alig ismered, hogy állíthatod valakiről, hogy jó ember? Mért nem azt mondod: jó az az arc, amit felém mutat. De nem tudom milyen a többi.”
Egyszer élünk!!! :)
Mi emberek bonyolulttá tesszük a dolgokat:
hiányzik? hívd fel...találkozni akarsz valakivel? hívd el...akarod hogy megértsenek? magyarázd el...kételkedsz? kérdezz...nem tetszik? mond meg..tetszik? még inkább mondd meg...kedved van hozzá? tedd meg..akarsz valamit?
A legjobb megoldás az hogy kérj...hisz a "nem" már úgyis a tiéd de talán kapsz egy "igent"...csak egyszer élünk legyünk boldogok... Vagyis legalább próbáljunk meg élni még ha fel is rúgnak akkor se hátráljunk meg Mindennek oka van....Az emberek látnak,de soha senki nem fog igazán ki ismerni De ha valaki igazán fontos neked akkor állj és küzdj érte tovább ha kell mindenki mást eltaposva, de mindig érd el a céljaidat, és ne add fel soha,hidd el leszel még boldog...
Nem mindig vagyunk jókor jó helyen, de eső után mindig kisüt a Nap, még ha sokat is kell várnunk rá, de megéri! Minden pofon után fel kell állni és talán egyszer elérjük a céljainkat, vagy azt akire mindennél és mindenkinél jobban vágyunk az életben! A lehetetlen csupán egy szó amivel azok a kis emberek dobálóznak, akiknek könnyebb egy hétköznapi világban élni mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra! Mindent elérhetsz, csak hinned kell benne hogy idővel sikerülni fog!
Nem a szépség határozza meg,hogy kit szeretünk , hanem a szeretet dönti el,kit látunk szépnek! Mindenki úgy lát ahogy kinézel, de kevesen tudják hogy ki vagy…Nem a szavak alapján kell ítélni, hanem a tettek alapján! Mondani bármit lehet akkor vagy valaki ha amit kimondasz azt meg is teszed! Azt hogy Szeretlek kimondani egy pillanat és mondhatod,mindaddig semmit nem ér amíg ezerszer, és igazán be nem bizonyítod azt!
Nem mindig az a jó út ha mindig csak az igazat mondod, mert lehet épp azzal taszítod el vagy ijeszted meg azt aki neked az életet jelenti. Az érzéseid pedig igyekezz magadba tartani amíg megteheted és nem késő. Olykor ugyan nyerhetsz, és talán azt a választ kapod amit vártál, de az esetek többségében a happy endek nem történnek meg,bárhogy is akarjuk. Inkább legyél titokzatos, és ne hagyd hogy igazán ki ismerjenek, mert abból csak a baj van....
A kimondott szavaknak súlya van, figyelj,és vigyázz hogy kinek mikor mit mondasz mert lehet az életed öröm, és boldogság,és egy édes álom a kimondott szavaid és tetteid után de az is lehet hogy 1-2 kijelentésed után nem hogy boldog nem leszel,de életed sem lesz!!!!
Egész éjjel mellettem aludt a Drága.. :) Én meg, amikor felébredtem az éjszaka folyamán (többször is), mindig emlékeztem az aktuális álmomra...ami mi volt? Hogy itt alszik mellettem a Kis Kopaszom.. :) Nini! Egyből valóra is vált :)
Boldogságosság van :)
Kezd helyreállni a lelki békém. Úgy érzem, kezdünk egy irányba, a jó irányba haladni, mindketten. Most is, itt alszik mellettem, hallom a kis szuszogását, érzem az illatát. Ahh..varázslatos :) Ma, pl. teljesen magától jutott eszébe felhívni, pénteken meg félig így, félig úgy. Fejlődőképes, a kis kopasz hímneműm :) Imádom.. :)
Kezdek eljutni arra a pontra, hogy ésszerűen és értelmesen reagáljam le a szituációkat, amikbe kerülök, vele kapcsolatban. Már nem aggódom, ha eltűnik, egy-egy napra, elfogadtam, hogy ilyen és ezzel elfogadtam ezeket a szituációkat is. Eleinte nagyon nehéz volt, nem mondom, hogy nem, rengeteget kellett tanulnom és türelemre intenem magam, hogy megmaradjak mellette az első két hónapban. Észrevettem, hogy teljesen más az alapközérzetem is, ezáltal, hogy máshogy fogok fel mindent, velünk kapcsolatban, és azáltal, hogy megtanultam, hogy VAN életem mellette, és vele is. Érdekes, hogy a legelején három hónapot adtam magunknak, mint próbaidő, lássuk meg, hogy mi a helyzet. Úgy voltam vele, hogy három hónapnak elégnek kell lennie a mérlegeléshez, hogy megtudjam, hogy érdemes-e energiát belefektetnem a kapcsolatunkba. Remélem, hogy túl vagyunk a nehezén, és érdemes volt/lesz...
A tetoválásomat szerintem még áttervezem, de ha minden jól megy, december 21, vagy 22-én megyek... Mindenképpen (C-től függetlenül) érzem, hogy ez az, amit akarok magamra varratni, de ha megmaradunk egymás mellett sokáig, akkor főleg tudni fogom, hogy: Igen, megérte :)
Vannak viszont más jellegű dolgok, amikre, igaz, hogy várni kell, de van egy pont, amin túl már rosszabbat csinálok, ha totojázom. És most pontosan azt teszem. Nem írom le, miről van szó, igazából lényegtelen a blog szempontjából. Ez a valami olyan, amit tőlem nem mindenki kap meg, kell hozzá egy bizonyos szintű bizalom, de utána meg már gördülékenyebben megy majd minden. Nem minden téren vagyok megelégedve a kapcsolatunk szempontjából magammal, többek között ez a valami is közrejátszik ebben. Na, de rajta vagyok az ügyemen..
Vicces, ma poénból olvasgattam a pár horoszkópokat, és túl sok újat nem mondtak, de mókás volt olvasni. Tűz és víz. Csak ennyit mondok. Rám mondjuk félelmetesen igaz sok minden a horoszkópomból, rá is, de nem tudom még, hogy mi mennyire, nem ismerem ehhez eléggé. De remélem, hogy ami késik, az jön...
Találós kérdés: kik vannak a képen? :) Nyilván azért egyértelmű.. :) <3
Ma vettem észre, hogy a hétfőn elküldeni szándékozott
"neharagudjbunkóvoltamtegnapdeszarulesikhogyfigyelmenkívülhagyodavéleményem"
sms, csak a kimenő mappában van, nem az ELKÜLDÖTTben. Ergo! Nem küldte el a telefonom. Fogalmam sincs milyen megfontolásból, de visszatartotta. Nos, ezt azonnal "isteni" jelként értelmeztem, vagyis hogy ezt nem kellett megkapnia, ennek így kellett lennie. Úristen, nem én irányítom az életem! Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy milyen pici porszem vagyok :)
Most már értem, hogy aznap este miért nem hozta fel a témát... :D Ja, és persze, hogy miért nem válaszolt az sms-re...az lett volna szép, ha válaszol :D
Kezdek rájönni, hogy működik ez a fiú....végül is két és fél hónap kellett hozzá, annyira nem is sok. Bár vicces, mert néha úgy érzem, hogy lázad ellenem, pedig nem vagyok én az anyja.. :D Ez a kopasz fej, meg a rengeteg tetoválás, amit akar. Őszintén kiborít vele, inkább nem szólok, legközelebb hátha elfelejti (bár szerintem ez kizárt..). A múltkori kopasz fej hisztim miatt, megint le hisztisezett, de ezen felül nem mutatott hajlandóságot arra, hogy mélyebben beleássuk magunkat abba, ami igazából a bajom volt ezzel kapcsolatban.
Vicces dolgokról álmodok amúgy mostanában. Keverem a szezont a fazonnal, egy álomban jön össze mindkettő. Érdekes találkozások születnek aztán belőle. De én csak a békám akarom, meg ennek a kis dilis kopasznak a szúrós fejét simogatni reggelig...érdekes és vicces, hogy az élet miket produkál...
Egy tuti biztos: nagyon sokat kell tanulnom még róla és tőle, és nagyon sok új dologba tanulok mellette bele. Amit nem mondok rossznak, egyszerűen csak más. Ha belegondolok furcsa, hogy eddig nem jutott eszembe ilyen módon rendezni a párkapcsolataimat.
Ami vicces! Tegnap átlógtam hozzá, mert volt egy kis félreértésünk (kivételesen vicces volt és nem vita jellegű), így ott aludtam valameddig. Megint előjött nekem, ezzel a hanyagolós dumával, és azzal, hogy keveset megyek hozzá. Én csak pislogok és nem tudok kiigazodni rajta. Nem akarja h a nyakán lógjak, de ha meg nem lógok a nyakán, akkor meg az a baj h nem törődök vele eléggé? Ki érti ezt? FÉRFIAK.
Egyem meg az összeset....szóval lassan kezdem azért megérteni, és belátni, hogy jogos, hogy nem akar velem bájcsevegni a semmiről, és hogy inkább magában szenved, ha hiányzom neki és nem offol ezzel még engem is, de ettől függetlenül nekem ez akkor is furcsa volt elsőre. Ami viszont végig tartotta bennem a lelket, igaz néha kevésbé, néha jobban, hogy amikor együtt voltunk, akkor tünemény volt és nagyon aranyos és figyelt rám (kivéve, amikor bambul ki a fejéből és az istenért sem lehet vele semmit kezdeni, hagyni kell aludni...)...szóval néha azért olyan érzésem van, mintha gyereket nevelnék, mert ki kell találom a gondolatait és azt is, hogy mi az amivel le lehet kötni a figyelmét. Ugyanis abban a percben, amikor már nem kötöd le, pofátlanul nekiáll másról beszélni/mást csinálni..eleinte zavart, de rájöttem, h ilyenkor elveszett a fonal és már máshol jár a lelkem... :D
Elmegyek valami agyturkász viselkedéskutatónak inkább. Ezt a srácot kiismerni, hát azért feladat, na!!