"Olyan rövidek az esték..."
De az este mondataiból is idézhetnék, de nem teszem. Elég ha én hallottam őket, mert az én fülembe súgták, és ez nem véletlen. Nem túlzok, ha azt mondom: imádom.
Az egész szobában érezni az illatát, a takaró alatt a teste melegét...a fülemben a hangja csengését, a bőrömön a leheletét... hiányzik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.