2013. január 03. 16:11 - Suricata

Nincs jobb dolgom

Nos, ami azt illeti, nem is én lennék, ha nem paráznék öt percenként valami szarságon. Persze, valószínűleg megint nincsen alapja, annak amin hisztizek, de na. Amúgy meg nem is értem, mert meg lettem dicsérve, hogy jól vezetek, és amikor para volt a kocsival, a helytállásomért is meg lettem dicsérve. Mondjuk szerintem rajta múlt kb. minden, mert nélküle a kocsi sem indult volna el, és az én higgadtságom is egy perc alatt elszállt volna, de mindegy. Amikor megérkeztünk, akkor meg közölte, hogy "én csajom". Ez, azért elég jól esett.

Persze a témától jól elkanyarodtam, de igazából a fülembe lett ültetve a bogár. Mondjuk a karácsonyi 2 kg plusz nyilván nem okoz fenn akadást, de azért néha mégis azt érzem, hogy nem minden kóser. Vagy lehet csak belustult a lelkem, de egyre többször telnek az együtt alvások, alvással. Amit azért én elég rosszul viselek. Mondhat akárki, akármit, de egyszerűen kevésnek érzem magam hozzá, még mindig, és az ilyen dolgok csak rátesznek erre még egy lapáttal. Ma megint úgy jöttem el tőle, hogy amint lesz lehetőség, ezt megbeszélem vele, de most mindjárt átugrom picit, és megint azon jár az agyam, hogy nem leszek sok? Nem lesz elege belőlem? Egyáltalán felhozzam ezt a témát? Vagy inkább hagyjam, mert ebből lesz elege? Bizonytalan vagyok, nem tudom még mindig elhinni, hogy én kellek neki. 

Lehet tényleg sok vagyok? De most mit csináljak? Annyira örülök, hogy végre itthon van, és nem dolgozik, hogy nem bírom ki, hogy ne lássam, legalább egy kicsit...igen, minden nap átmegyek hozzá, kb másfél órára, és minden 2-3. nap együtt alszunk. Persze programtól függően, kinek, mikor, hol van jelenése....

A kérdés inkább az, hogy túl sok vagyok, vagy túl hülye??!

Jájj...bonyolult ez ennyire?

ÁPDÉT: kb egy fél órát voltam nála, mint kiderült a lelkem nem fürdött még idén :D mondta is, egy hatalmas ölelés-tapizás után, hogy igazán átmehetnék, ha megfürdött....nyilván tudta, h nem fogok, mert tanulok, de na..mindenesetre bánt a dolog, még mindig, meg is fogom tőle kérdezni, mindenképpen,mi az oka, h ritkulunk... addig meg próbálok valami épkézláb ötletet kitalálni, hogy mit csináljunk, amikor nem érek rá, csak esténként, viszont nagyon unom már, az egymás mellett fekvős, tv nézős estéket...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr64996257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.