2014. március 09. 22:23 - Suricata

Egy hét távlatából...

Well, eltelt az első hét, friss kis tojáshéj a seggünkön. Most per pillanat azt érzem, hogy odafent is csak a dolgok megfelelő helyén kezelése okozza a nehézségeket, más nem. Édesek. És jófejek és segítőkészek. Kérdeznek, én válaszolok, néha tágra nyílt szemekkel, néha csak meglepődöttséggel. Lehet, hogy csak a rosszat látom, tudom. De már félek úgy bízni. Bennük is.

Benne pedig nem tudom. Néha azt érzem, elindultam az úton, hogy újra bízhassak, de már annyira bennem van ez az állandó járjunknyitottszemmel, hogy már-már mániákussá válok bizonyos helyzetekben. Igen, igyekszem nem pulzusszámot növelni, amikor megcsörren a telefonja. Nos, ez tényleg szarabbul hangzik leírva, mint a fejemben. Többek közt ilyenek. Paranoiás vagyok és ezzel teljesen tisztában is vagyok....

Más:

Az angol még mindig bazira frusztrál, már ott tartok, hogy elmegyek itthonról, beülök valahová ahol nem kell senkire sem figyelnem és csak magammal foglalkozhatok. Vagy ott, hogy elmegyek egy beszélgetős csoportba, csupa vadidegenekhez, hogy kötöttségek nélkül beszélgethessünk. Na?

Melóban van egy faszi, aki hetente jön beszélgetni, de kiver tőle a víz. Erőltetett az egész és folyamatosan olyan témákról próbálunk társalogni, amiről kurwára sem kedvem nincs, sem szókincsem. Innentől kezdve az egész el van cseszve, az órák után konkrétan bőghetnékem van, mert olyan szinten viszi az egómat a béka segge alá. Tudom én, hogy totál visszafejlődtem, de miért van az, hogy ennek ellenére azért el tudok cseverészni, ha akarok és ha van hozzá partner. Természetesen az angol csoportba is azért húzom a szám, hogy elmenjek mert lusta vagyok és félénk kis nyuszi. Na meg persze nincs kedvem este 10kor hazaérni a hét közepén.

ALERT!!                --kifogáááás--

Valamit valamiért.....

Úgy érzem, hogy elindult egy irányba az életem, egy olyanba ami tetszik és nincs ellenemre. De ettől függetlenül vannak még csaták, amiket nem vívtam meg... leginkább saját magammal. Csak, hogy egy példát mondjak: a munka az munka és nem játék. Azt hiszem még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy ez nem csak egy elnyúló pár hetes szakmai gyakorlat felelősség nélkül.......

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr305851938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.