2014. június 30. 13:25 - Suricata

Ezt is éreztem anno...

Annyira lol, hogy ennyire belelátni valakibe, aki nem akarja h bele láss...

"Vannak emberek, akik rendszeres időközönként cserélgetik párjukat. Bár azt állítják az igazit keresik, magánéletük mégis olyan, mint egy nagy szereplő válogatás, egy hatalmas casting, ahol hálószobájuk egy átjáró ház, benne a szerep osztó dívánnyal. Talán sikeresnek is éreztetik magukat a sorozatosan kudarcba fulladt kapcsolattal, mert mindig van másik, és az előzőt is azért dobták, mert nem volt tökéletes. A dolog hátul ütője azonban az, hogy ezt azok játsszák, akik attól félnek, hogy egy idő után, amikor a másik jobban megismerhetné őket, és átláthatna csalfa játszadozásaikon, ráébredne, hogy milyen kevés és üres az, aki e mögött van. A sorozatos cserélgetésnek, a másikkal való könnyed kapcsolatteremtésnek és kritikus szemléletből eredő szakításnak ez a lélektani háttere. Pusztán támadással védekezik az ilyen ember. Megelőzi azt, amitől fél, méghozzá azt gyakorolva a másik felé, amit ő nagyon nem kíván magának, amitől szíve mélyén a legjobban tart. Az élet azonban mindent visszaad, idővel mindenki összeakad a hozzá illő, és méltó emberrel. A kifejezés jó és rossz értelmében egyaránt."

/Sümegi Péter/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr456457453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása