2014. augusztus 18. 12:02 - Suricata

Mi kell a Nőnek és mi nem?

Mi kell a Nőnek? Cirkusz, dráma..de tényleg! Sosem vallottam be, még talán magamnak sem, hogy egy idő után tényleg unalmas, ha minden "rendben", tehát minden ugyanaz, minden nap, minden program, minden megmozdulás. Egy idő után keresed a feszültség forrását, hogy valami izgalom legyen az életedben. Legalábbis velem már történt egyszer ilyen. Unalmas volt, jó bevallom a tökéletestől is messze voltunk, pont ezért kattant egyszerre be az egész, unalmas is, nem is tesz boldoggá, villant az égő, baj van! Probléma felvet, megrág, konkrétan kiköp és a tányér szélére rak. Válaszok? Nem voltak. Változás? Még inkább nem. Eredmény? Ugye nem kell részleteznem.

Ez is egy formája a kapcsolatoknak, de most egy teljesen másik formáját élem meg. A közelében sem vagyok annak, hogy unalmasnak legyen mondható, mert mindig kell aggódnom valamin (hiányzik az unalmas boldog lét!!). Amikor nincs konkrét aggódni való, akkor gond nélkül csinálok magamnak. Mostanában például azt próbálom kideríteni, hogy álmaimban miért jön elő a folytonos nem szeretlek ill. megcsalás dolog. Na? Gratulálok magamnak, hogy ilyenekkel foglalkozom. Két eléggé összefüggő dolog jut az eszembe, az egyik, hogy tudat alatt ez baromira foglalkoztat és ebből jön a másik, hogy tudat alatt azért foglalkoztat ez ennyire, mert ha megteszem, hogy bevallom magamnak (a nem szívesen bevallandókat..), hogy tulajdonképpen rettegek ennek a bekövetkezésétől és igazából a mai napig minden együtt töltött napot ajándékként élek meg...

Ergo, rohadtul nem érzem magam ilyen értelemben biztonságban (érzelmi biztonságnak hívják ezt? Hívják ezt egyáltalán valahogy??), mert egyszer már jól pofára estem, egy olyan érzelmi állapotból, ami szintén nem volt biztos és tudtam hogy benne van a pakliban, ám tudjuk, hogy az alap bizalom (és nekem ebből következő biztonság érzet) sokkal magasabb szintű, mint a már félig-meddig elveszett, egyszer-egyszer jól megégetett történések utáni érzelmi szint. Szóval mondjuk ki: egyszer már jól kidobott és ki tudja mi jár a fejében és mikor teszi meg ezt újra? Mert ha nagyon sarkítva nézzük, az előző is eléggé derült égből villámcsapásként ért....

Bár hozzá kell tennem, hogy azóta nagyon sok minden változott az egymás iránti hozzáállásunkban, és rajta is érzem, hogy amikor random szeretgetések rájönnek, meg spontán indokolatlan alkalmakkor sokszor csak úgy szeretlekez, meg ilyenek (nem is említettem az egy hetes közös nyaralást...mennyei volt, imádtam!). Mondjuk a nekem még nagyon durván sarkalatos pontomban sokszor még így is beletapos. Már-már meglepően durván jelent sokat nekem egy-egy együttlét és az igényem nem hogy csillapodna, de csak nő. Sajnos ezzel nem igen tudok mit tenni, de gyakran bosszankodom és túl sokat gondolkozom azon, hogy egy-egy "kihagyott" alkalom oka tényleg csak a fáradtság vagy éppen valami más...

Azt is fontos még megemlíteni, hogy anno én nem futottam utána, hagytam hogy jöjjön és ő benne induljon el valami, amikor szétmentünk. Nem akartam előadni a hányatott sorsú nagyon szomorú leánykát, akinek miatta tört össze a világa (bár így volt, neki erről nagyon nem kellett tudnia). Bőven elég volt, hogy tudta, hogy szeretem és akarom őt, és itt vagyok ha úgy dönt, de tiszteletben kellett hagynom a döntését és hagyni hogy menjen, ha akar. Utáltam és baromi nehéz volt. Leginkább a legbizonytalanabb bizonytalanság volt a legdurvább része a dolognak, és a második hét végére annyira elegem lett a saját magam sajnálatából, hogy abban a pillanatban amikor döntenem kellett (magam miatt), hogy visszavárom-e még, vagy elkezdek tovább lépni, megjelent és tudta mit akar. 

Szóval én tényleg látom az egész regény főhősének jellem fejlődését és kezdem érteni a dolgokat, csak a silány hétköznapokban gyakran elveszni látom azt, ami a legfontosabb és amit mindenek felett szem előtt kell tartani/tartanom/tartaNUNK! Örülni minden egyes napnak, amikor mellett van és szeret..és szerethetem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr486612945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.