2015. július 06. 17:56 - Suricata

#imlucky

Teljesen random jönnek az érzések és a mindjárt megőrülök érzés. Az "üvölteni szeretnék" mert annyira hiányzik, miközben nincs 24 órája, hogy láttam. Aztán persze van hogy egy-egy nap találkozó után napokig teljesen jól elvagyok. Gondolom függ az alap hangulatomtól is vagy talán tényleg igaza lehet...kicsi a tank és lyukas.

<Reggel van, csörög az óra. Kinyitom a szemem és látom, hogy még alszik. Közelebb megyek és átölelem, adok az arcára egy puszit. Ő is fent van már, átölel. Húz magához és kéri hogy ne menjek el, pedig csörög az óra, kelni kéne. Nem mozdulok élvezem, hogy szorosan mellettem van és engem akar. Nem tudok ezzel az érzéssel betelni, próbálom magamba szívni minden egyes pillanatát. Egyszerűen fantasztikus. >

Este, mikor már néhány napja nem aludtunk együtt erre gondolok és feltölt. Nézegetem a közös képeket, felidézem hogy mennyire jó volt amikor készültek. Olvasgatom a beszélgetéseinket és újra meg újra megnevettet, elgondolkoztat és megmosolyogtat. Arra gondolok, hogy milyen jó lesz újra együtt és lassan belealszom a gondolatokba és a fényképekbe...valahogy így telnek a napok nélküle....:)

.

.

.

Érdekes. Korábban azt hittem, hogy minden jó akkor is ha sz_rabb. Akkor is hha nem figyel rád, csak néha kedves. Akkor is jó, ha a problémád csak hiszti, de néha ráborítod a bilit és akkor másfél hónapig megint "jól" vagy. Akkor is jó, ha érdemben nem foglalkozik veled, de néha átölel. Akkor is jó ha sokszor megbánt de azt mondja szeret....

 Az a baj, hogy ez nem jó mégis ez volt természetes. Az teljesen normális, hogy mindig küzdened kell a figyelméért...nem, nem az. Persze most tegyük félre, hogy mindig az aktuális a legjobb, de a legdurvább ebben mégis az hogy ezt csak azóta látom így, mióta tudom hogy lehet máshogy. MÁSHOGY. Lehet úgy, hogy meghallgat és a legnagyobb hülyeségedre is reagál, mert tudja hogy téged foglalkoztat. Lehet úgy, hogy kölcsönösen érdekel titeket hogy a másikkal mi van és hogy neki jó legyen. Még akkor is ha ezek olyan óriási dolgok, hogy nem használom a "thumbs up"-ot írásban vagy használok mobilról ékezeteket...

Páff.

És ez csak akkor tűnik fel, hogy most az eddig átéltekhez képest vagyok kívülálló. Mert az nem törődés, hogy megvárom ameddig elmúlik a hisztéria.

#imfreakin'lucky

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr267605090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.