2018. április 17. 21:04 - Suricata

When I say "love you" last...

Arcon csap a felismerés, ami elől már hosszú ideje menekülsz. Az, ami már rég leadta feléd a vészjelzéseket, de te képtelen voltál szembenézni vele. Inkább homokba dugtad a fejed és úgy tettél, mintha semmi sem történt volna. Holott legbelül mindig is tudtad, hogy vesztes csata ez, ha nem egy oldalon álltok. Hisz egyedül kevés vagy hegyeket mozgatni. Hogy kellett volna ő is. Ő, akivel a tempó egyet előre, kettőt hátra volt. Ő, akiben hittél és hinni akartál az utolsó pillanatig is. Ő, aki talán a mindent jelenthette volna. Ő, aki már akkor a szívedben volt, mielőtt még belépett volna az életedbe.

Aztán egyszer csak elfáradtál. Belefáradtál a mindig utolsó esélybe. A fájó az, hogy még abban a percben is csak magadat okoltad, amiért nem küzdöttél talán eléggé. Haragudtál magadra, hogy talán nem csináltad jól. Talán, ha még egy kicsit jobban beletetted volna magad, akkor sikerülhetett volna. Elérhetted volna. Mindig, minden csak egy volna. Akkor megfogta volna a kezedet. Az utolsó pillanatban elkapott volna, mielőtt ugrasz. Utánad nyúlt volna. Hát nem így történt.

És nem, ezen nem segített már az utolsó leheletig folytatott küzdelem. Az utolsó szó, amit jogod volt kimondani. Az utolsó érted bármit megtennék. Az utolsó szeretlek.

Mondanám azt, hogy veled minden más. Hogy nélküled nem akarok jövőképet rajzolni. De hogyan tehetem mindezt meg, ha hiábavaló? Ha a félelem falai mögé bújva állsz és messziről nézel rám. És én már tudom, hogy nem akarok színtévesztett, fakó arcú, szomorú szívű nő lenni. Az, aki ragyoghatna melletted, ha igazán akarnád. Ha tényleg valóban akarnád. Ha nem én lennék az örökös B-opciód. A bemesélt úgysem sikerülhet érzésed. Miközben te és én együtt színezhetnénk az életet.

Én ennél több akarok lenni. Az, akit a "de" után teszel. De ő az a nő, aki kell. De ő az, aki hozzám tartozik. Szeretni sokféleképpen lehet. Mondd, te hogyan szeretsz engem? Hova tűnik tetteid mögül az érzés, amikor kizársz? És mégis, tudom jól, hogy ott vagyok. Ott bent neked. A szíved elrejtett hetedik szobájában. Ahova a kulcsot magad elől rejted el. 

De most előtted állok és kérdezem tőled, vajon az utolsó esélyünk is egy volna marad csak ezután?

/stylemagazin.hu/

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr1913857604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.