Eddig azért valamennyire segített a nyomoromon, hogy nézegettem a közös képeinket. Úgy tűnik lesüllyedtem arra a szintre, a hiányzásos pokol legmélyebb bugyrába, ahol ez már csak ront a helyzeten. Én nem tudom mi van velem. Lelkileg vagyok éhes a jelenlétére, hiányzik, akarom Őt és Vele akarok lenni. Akárhogy, testileg, lelkileg....vagy csak nézhessem, ahogy alszik...

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

Természetesen megint beigazolódott, hogy feleslegesen hisztiztem, aggódtam legutóbb is. Mivel két napja nem találkoztunk, gondoltam, igazán megnézhetnénk egy filmet este. Késő délután beugrottam, megkérdezni, hogy lenne-e kedve ehhez, amire a válasz persze megint az volt, hogy persze, ha nem alszik el. Mondom magamban, semmi gond, meglátjuk mi lesz, de ha alszik, mikor jövök, akkor nem keltem fel. Mire végiggondoltam ezt, és meg is mondtam, mondta, hogy ha alszik, akkor is odabújhatnék mellé....persze megvárt, és próbált nem elaludni, mire átmentem :)

Amikor odabújtam, megint ott volt a mosolya, láttam, hogy örül nekem. Odahúzott, hogy menjek közelebb, és úgy ölelt, szorított, puszilgatott, hogy én csak lestem. Annyira jól esett! Simogatott, puszilt, ahol ért...aztán persze, dolgoztunk ezen a hiányzás dolgon is kicsit :))

Persze a filmet végül nem néztük meg, mert reggel korán kelt, így próbáltunk aludni utána. Ja, hozzáteszem, miután együtt voltunk, közölte hogy megjött a kedve a hólapátoláshoz, így fogta magát, és kiment... kicsit volt kész a lelkem :D

Ezután, viszont olyan dolog történt, ami még soha. Olyan szinten kezdtünk el beszélgetni, hogy le sem lehetett minket lőni. Meg is lepődtem, amikor a harmadik vagy negyedik alkalom után, hogy jó éjszakát kívántunk egymásnak, még mindig elkezdett valamit mondani. Elmondani nem tudom, mennyire örülök, hogy tényleg ott van benne, az, ami nekem kell! Amit hiányoltam az elején...minden ott van, csak meg kell várni, ameddig előbújik..

Azért pár dolgot nem felejtett el mondani, amivel jól felpiszkálta a fantáziámat...többek közt beszélgettünk, a párkapcsolatokról és amikor pár kérdést feltettem neki, meg mondtam, hogy nem teljesen értem, sem a hozzáállását, sem a viselkedését bizonyos szituációkban (értem ezalatt, hogy kapcsolatfüggőség :/, vagy veszekedéssel nem kapcsolat, a kapcsolat), akkor közölte, hogy sok mindent nem tudok még róla, sem előélettel kapcsolatosan, sem pedig érzelmi téren. Nem is tagadtam a hiányosságaimat, de azért ez eléggé vice-versa szitu ilyen téren...bár én azért nyíltabb lapokkal játszottam az elejétől, míg ő lassabban mutatja meg, mi van a kezében....

Kíváncsian várom a folytatást.. :)

Furcsa érzésem van. Valamiért minden erőmmel azon vagyok, hogy kitöröljem a fejemből, az életemből, mindenhonnan, azt a bizonyos három évet. Képek, tárgyak, zenék, bármik, akármik. Nem kellenek, hess innen! Nem az első, hogy emiatt kellemetlen szituba kerülök, és ezt nem tűröm. Mint többször említettem, annyira jó sorom van, hogy ezt nem vagyok hajlandó bármivel is tönkretenni, vagy elrontani. Még mindig félek, hogy Ő rájön, hogy mégsem velem akarja leélni az életét, ezért főleg kínosan ügyelek, minden részletre...

Néhány napja kitöröltem a közös képek 100%-át (kivéve a közös mappából, abban hagytam néhányat), és azok képek túlnyomó többségét, amin rajta van. Nem kell, nem akarom, hogy bármi módon a családom része legyen, mert nem az! Nem akarom, hogy bármi emlékeztessen rá. Sok mindent megbántam, nagyon sok mindent! Visszanézve arra az időre, és az akkori magamra.. szégyellem magam. Attól tartok, hogy ezt az érzést sosem leszek képes kitörölni... 

"Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel."

<3

Nos, ami azt illeti, nem is én lennék, ha nem paráznék öt percenként valami szarságon. Persze, valószínűleg megint nincsen alapja, annak amin hisztizek, de na. Amúgy meg nem is értem, mert meg lettem dicsérve, hogy jól vezetek, és amikor para volt a kocsival, a helytállásomért is meg lettem dicsérve. Mondjuk szerintem rajta múlt kb. minden, mert nélküle a kocsi sem indult volna el, és az én higgadtságom is egy perc alatt elszállt volna, de mindegy. Amikor megérkeztünk, akkor meg közölte, hogy "én csajom". Ez, azért elég jól esett.

Persze a témától jól elkanyarodtam, de igazából a fülembe lett ültetve a bogár. Mondjuk a karácsonyi 2 kg plusz nyilván nem okoz fenn akadást, de azért néha mégis azt érzem, hogy nem minden kóser. Vagy lehet csak belustult a lelkem, de egyre többször telnek az együtt alvások, alvással. Amit azért én elég rosszul viselek. Mondhat akárki, akármit, de egyszerűen kevésnek érzem magam hozzá, még mindig, és az ilyen dolgok csak rátesznek erre még egy lapáttal. Ma megint úgy jöttem el tőle, hogy amint lesz lehetőség, ezt megbeszélem vele, de most mindjárt átugrom picit, és megint azon jár az agyam, hogy nem leszek sok? Nem lesz elege belőlem? Egyáltalán felhozzam ezt a témát? Vagy inkább hagyjam, mert ebből lesz elege? Bizonytalan vagyok, nem tudom még mindig elhinni, hogy én kellek neki. 

Lehet tényleg sok vagyok? De most mit csináljak? Annyira örülök, hogy végre itthon van, és nem dolgozik, hogy nem bírom ki, hogy ne lássam, legalább egy kicsit...igen, minden nap átmegyek hozzá, kb másfél órára, és minden 2-3. nap együtt alszunk. Persze programtól függően, kinek, mikor, hol van jelenése....

A kérdés inkább az, hogy túl sok vagyok, vagy túl hülye??!

Jájj...bonyolult ez ennyire?

ÁPDÉT: kb egy fél órát voltam nála, mint kiderült a lelkem nem fürdött még idén :D mondta is, egy hatalmas ölelés-tapizás után, hogy igazán átmehetnék, ha megfürdött....nyilván tudta, h nem fogok, mert tanulok, de na..mindenesetre bánt a dolog, még mindig, meg is fogom tőle kérdezni, mindenképpen,mi az oka, h ritkulunk... addig meg próbálok valami épkézláb ötletet kitalálni, hogy mit csináljunk, amikor nem érek rá, csak esténként, viszont nagyon unom már, az egymás mellett fekvős, tv nézős estéket...

Csak egy újévi fogadalmam van.

S z e r e t n i ,

                                 b o l d o g g á    t e n n i ,

                                                                                  m e g t a r t a n i

                                                                                                                    Ő t .