Természetesen megint beigazolódott, hogy feleslegesen hisztiztem, aggódtam legutóbb is. Mivel két napja nem találkoztunk, gondoltam, igazán megnézhetnénk egy filmet este. Késő délután beugrottam, megkérdezni, hogy lenne-e kedve ehhez, amire a válasz persze megint az volt, hogy persze, ha nem alszik el. Mondom magamban, semmi gond, meglátjuk mi lesz, de ha alszik, mikor jövök, akkor nem keltem fel. Mire végiggondoltam ezt, és meg is mondtam, mondta, hogy ha alszik, akkor is odabújhatnék mellé....persze megvárt, és próbált nem elaludni, mire átmentem :)
Amikor odabújtam, megint ott volt a mosolya, láttam, hogy örül nekem. Odahúzott, hogy menjek közelebb, és úgy ölelt, szorított, puszilgatott, hogy én csak lestem. Annyira jól esett! Simogatott, puszilt, ahol ért...aztán persze, dolgoztunk ezen a hiányzás dolgon is kicsit :))
Persze a filmet végül nem néztük meg, mert reggel korán kelt, így próbáltunk aludni utána. Ja, hozzáteszem, miután együtt voltunk, közölte hogy megjött a kedve a hólapátoláshoz, így fogta magát, és kiment... kicsit volt kész a lelkem :D
Ezután, viszont olyan dolog történt, ami még soha. Olyan szinten kezdtünk el beszélgetni, hogy le sem lehetett minket lőni. Meg is lepődtem, amikor a harmadik vagy negyedik alkalom után, hogy jó éjszakát kívántunk egymásnak, még mindig elkezdett valamit mondani. Elmondani nem tudom, mennyire örülök, hogy tényleg ott van benne, az, ami nekem kell! Amit hiányoltam az elején...minden ott van, csak meg kell várni, ameddig előbújik..
Azért pár dolgot nem felejtett el mondani, amivel jól felpiszkálta a fantáziámat...többek közt beszélgettünk, a párkapcsolatokról és amikor pár kérdést feltettem neki, meg mondtam, hogy nem teljesen értem, sem a hozzáállását, sem a viselkedését bizonyos szituációkban (értem ezalatt, hogy kapcsolatfüggőség :/, vagy veszekedéssel nem kapcsolat, a kapcsolat), akkor közölte, hogy sok mindent nem tudok még róla, sem előélettel kapcsolatosan, sem pedig érzelmi téren. Nem is tagadtam a hiányosságaimat, de azért ez eléggé vice-versa szitu ilyen téren...bár én azért nyíltabb lapokkal játszottam az elejétől, míg ő lassabban mutatja meg, mi van a kezében....
Kíváncsian várom a folytatást.. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.