Csak most írok erről, mert csak most tudok írni erről. Hajdúszoboszlótól nagyon sokat vártam, a lelki dolgok terén, és vehetjük úgy, hogy félig-meddig meg is kaptam...

Sajnos a hétvége rövid volt, ugyebár jó társaságban gyorsan telik...de! Volt egy beszélgetésünk, amiben tulajdonképpen már ismertem a történet nagy részét, de ebből kifolyólag pár dologgal okosabb lettem. Pont amiatt, ami Vele történt, amiatt menekül a konfliktus elől, és pont amiatt érzi azt, hogy ha valamiben, akár pici dologban is, nem felel meg a másiknak, akkor vége mindennek. Valahogy nekem az jött le azokból amit mondott, hogy ha valaki meglátja a "tökéletlenségeit", ami pusztán ember mivoltából fakad, akkor azt gondolja, hogy a másiknak már nem elég jó, vagy csak az ő önbizalmának csorbulását érzi ebből? Fogalmam sincs őszintén, de nagyon ijesztő dolgokat mondott. Nem harcol azért, ami van, ha van, oké, ha volt, de "elromlott", nem baj, majd jön másik. 

"Kicsim, ha összeveszünk, és vége, akkor nem Te vagy az igazi. Van még más lány rajtad kívül." - ez a mondat volt a legsokkolóbb az egészből, ami miatt teljesen padlóra kerültem, és elkezdtem félni. Építhetek Vele így közös jövőt? Kell-e félnem attól, hogy egyszer beüt a ménkő és itt hagy a francba? Kell-e aggódnom amiatt, hogy nem leszek elég fontos neki, hogy küzdjön? Erre talán még Ő sem tud választ adni, vagy tudna, de az nekem fájna..tudni akarom? Vagy azt akarom, hogy az idő döntse el? Tele vagyok kétségekkel.

Egy dolgot azonban biztosan tudok. Én szeretem Őt, és hajlandó vagyok leadni a hülyeségeimből azért, hogy egymás mellett maradhassunk, sőt, én már nagyon sokat fejlődtem mellette, úgy érzem. De nem eleget. Belátom a hibáimat, azt is belátom, hogy ezen felül is vannak hibáim, amiket nem látok be. Csak annyit szeretnék, hogy szeressen annyira, hogy belássa, hogy nem kell elmenekülni az elől az ember elől, aki esetleg látja a gyengeségeit. Hogy az az ember lehessek, akinek engedi látni a hibáit, és elfogadja, hogy én így is tudom Őt szeretni. Nagyon remélem, hogy tudja, hogy mennyit jelent nekem...

Óó, én naiv. Hogyan is tudhatná mindezt...?!! :)

"ESTE , mikor együtt alszotok el, te hozzá bújsz, s ő szorosan átölel. Érzed, hogy biztonságban vagy,a karja védelmet ad. Érzed ahogy ver a szíve, érzed az illatát, érzed ahogy lélegzik.. Majd Reggel mikor felkelsz és kinyitod a szemed, látod érzed,hogy csendesen szuszog melletted ..és azt kívánod ez így legyen egy életen át ♥"

‎"Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most."

Ez nem teljesen tiszta nekem, hogy miért, de Kicsi C nem dolgozott a héten. Nos, beleszámítva a hétvégét, ezen a héten körülbelül annyit voltunk/leszünk együtt, mint az elmúlt három hétben összesen..

Kedden délelőtt fél11től-3-ig, majd este fél9től másnap délután fél5ig voltunk együtt, meg hétfőn egy órát kb, meg ma egy felet...holnap reggel 9től vasárnap estig együtt leszünk...mondtam is neki ezt, erre azt kérdezte, hogy ez baj? Mondom, nekem ugyan nem.. :)

Szóval hatalmas a boldogság, ma végre magamra is volt időm, nem csináltam egész nap semmit, a legnagyobb problémám az volt, hogy belenyúltam a frissen festett körmömbe...most meg a legnagyobb problémám, hogy nem találok alvós pólót, amit elvihetnék...

Óóó. Szegény Én. Mindjárt megsajnálom magam...

‎"NAGYON SZERETLEK téged , de még is tőled tartok a legjobban .. "

0.nap: találkozunk, csodás estét töltünk együtt

1. nap: 

C: nem hiányzom Neki, elvan a maga kis világában

M: majd belepusztulok a hiányába, maradék koncentrálóképességem elvesztése, bambulás kifelé az arcomból

2.nap:

C: kicsit hiányzom, ennek ellenére elvan még mindig. Ha jelentkezem, találkozhatunk, de inkább még az alvás

M: 10 percekre koncentrálás, majd ábrándozás Róla, egy fél fokkal jobb, érzem, hogy belepusztulni nem fogok, de pengeélen táncol a dolog

3.nap:

C: elkezdek hiányozni Neki, talán felhív, hogy mi a retek van Velem, és találkozhatnánk. Ha nagyon fáradt, alvás a program, Nélkülem

M: egészen kitisztult a fejem, nagyon hiányzik, de újra tudok koncentrálni, már nem érdekel, mikor keres vagy mikor nem, elvagyok

4.nap: 

C: nagyon hiányzom, mindenképpen találkozó megbeszélés, azt nem tudom, van-e belepusztulok érzése :D

M: baromira elvagyok a saját világomban, picit morcos vagyok a hiányától, de hozzászoktam, hogy nincs Velem

Nos, valahogy így telik el a hét....

"Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé."

Érdekes, miután három napig felém se nézett, majd amikor igen, akkor is hülye volt, elhatároztam, hogy én bizony felé sem fogok nézni. Igazából nem tudom, hogy én reagáltam túl, vagy sem, de nekem akkor sem játszik, hogy a többiek előtt lehet furcsán beszélni az Asszonnyal, meg f.sságokat mondani neki. Ja, és leszarni a fejét, ha én azt gondolom, hogy utálom az embereket hangulat van ma. Ezen jól kihisztiztem magam B.-nek, aki közölte (és nem ő az első), hogy nála ez a szitu, meg az egész srác nem játszana, ilyen "temperamentummal". Szóval király. Ettől függetlenül, még mindig nem opció, hogy ott hagyom, bár én, a négy fal között párszor már elküldtem...oda. 

Tegnap végül nem jött össze neki a kis csel, hogy lemenjek, (hozz már légyszi bazsalikomot, de nem volt) mivel meg voltam rá sértődve, ezért nem átmentem, hogy bocsi nincsen, hanem felhívtam. Utána rám ír egy smst, hogy toljam át mégis a képem, bazsalikom nélkül is kíváncsi rám. Na, nem szívesen, de áttoltam. 

Persze C-vem egy fél üveg bort már belefőzött a pörköltbe, egy másik felet meg már magába raktározott, persze egy másik üvegből nekem is jutott.. Rájöttem, hogy néha kellenek a nem teljesen józan pillanatok együtt, ugyanis ilyenkor mindig kijönnek azok a dolgok, amik különben bent maradtak volna. Én nem emlékszem pontosan, hogy milyen körülmények között és hányszor, de elmondtam neki, hogy egy hülye f.sz és utálom ezért. Ő meg cserébe elmondta, hogy nagyon szarul áll nekem a hajnövesztés, és nem biztos abba, hogy akarja....pedig én már egészen megbarátkoztam vele...

Úgyhogy szerintem ennek is volt értelme, baromi jó volt az este, attól függetlenül, hogy előtte baromi pipás voltam a hétvégéigmégnem Kopasz fejére.

Ezekért a pillanatokért érdemes. Szeretem ezt a kis hülyét. Nagyon.