Amikor ezt látod a facebook chaten...igen, így szépen sorban.... :D 

napi lol.

Már megint SZembejött egy....ahj.

"Rettegsz, már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ. Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat, amikért érdemes élni? Ne rettegj, merj. Próbáld ki a szíved, hagyd, hogy szeressék, és tanítsd meg, hogy szeresse, ha szeretik, hogy elfogadja azt, amit kap, és még véletlenül se támadjon, ha valaki szebbé akarja tenni az életét."

OraveczNóra blog

Its Friday 6:12 pm. I am in the office yet. I am not a workaholic. I just dont want to go home....

Any question?

Ez most erősen visszatekintős lesz....

2014.szeptember 13.

Hónapok óta vergődök azon, hogy menjünk már valahová, nem bírom ezt az otthon ülést, még akkor sem ha millió dolgom lenne, nem akarom úgy eltölteni a hétvégéimet, hogy ágyban fekve és nem akarom hétfőn némi gondolkozás után azt válaszolni a "mit csináltál hétvégén"-re, hogy tulajdonképpen semmit. Az indokokat elfogadtam, mert megértő vagyok meg kedves meg mindent eltűrök, de azt felháborítónak tartom, hogy rendszeres hétvégi melózások után mindenre fáradt, ha velem kell valamit csinálni (értsd ez alatt pl ez mozit: popsit kocsiba be, mozinál ki, be a terembe, másfél óra ücsörgés, majd teremből ki, popsi kocsiba be, otthon meg ki..igazán fárasztó!). No, de térjünk vissza arra, hogy melyik a fárasztóbb? Az előbbi mozis jelenetet lejátszani egyszer már végre, hogy a hisztis sárkány otthon befogja a száját (ha másért nem, már ezért megérné nem?!) vagy elmenni szombati meló után bulizni (persze bulizni is ha velem kéne menni, akkor nemszeretekbulizni a dolgok állása...) és hazaérni másnap reggel 8-kor. Ja nem, akkor még nem vagy otthon! Szóval erősen 24+-ban fent lenni és bulizni a barátokkal vagy elmenni egy moziba? Ez itt a kérdés!! A választ természetesen kiszuszakoltam az Úrból: "Veled bármikor elmehetek, de velük nem.." Azonnal meg is láttam a probléma megoldását, hát velem mindig elmehetNE, de sosem megy. Persze mert én mindig itt vagyok, t e r m é s z e t e s e n. Haha. Csak szépen lassan ez nem lesz ilyen nyilvánvaló....

Szóval a totális kibukás hétvégéje...szerintem nagyon régen voltam magam alatt ennyire miatta/miattunk...

2014.szeptember 17.

Gyanútlanul ülök a kis helyiség közepén, próbálok túlélni, néhány szót makogni. Majd ártatlan lelkemet megzavarja valami. Leül mellém valaki. May I join? Of course. És ezzel kezdődött....

Két óra gyanútlan csevegés, angolul, his name is A (i love PLL) és valami történt. Eljöttem onnan és konkrétan nem bírtam nem rá gondolni. Két hétig minden nap folyamatosan rajta kattogtam...mit adott nekem? Azt adta, amire a legjobban vágytam azok után, hogy a Vőlegényem kb semmibe nem vesz és szarik az egészre mert egyszer minden jó lett és azóta ez egy önmagát fenntartó természetes állapot, amit csak az ronthat el, amikor kibukik a Fősárkány, hogy megint nem mentünk sehová..szóval mit is kaptam? Két árva órát, amikor rám figyelt, csak rám figyelt és érdekelte amit mondok. Ennyire rosszkor lenni rossz helyen!? Én nem tudom, hogy azért tett rám ekkora benyomást, mert nagyon magam alatt voltam, vagy azért tett rám ekkora benyomást mert simán csak elindult a kémia. Én tényleg nem tudtam ezt hetekig odébb tenni magamban...

2014.október 1.

Újra szerda, újra angol. Most már nem olyan gyanútlanul, sőt igenis gyanúsan sétáltam be a terembe és ültem le a székre, várva, hogy a barna szemű titokzatos lovag újra lehuppanjon mellém. Hát persze cseszett megjelenni, mert hát ugye a munka....szóval a munka. Késett is, németül beszélt is, szóval nem annyira sikerült újra megkapni a két óra barna szempárt...de a végén a széles mosolyt és az üdvözlést igen... : )

Otthon hideg van és sárkány.

2014.október 8.

Szintén meló, szintén késés, szintén németes csoport. Majd fél időben feloszlani látszott a német csoport, átült az angolhoz...kisasszonnyal csevegés én meg zöldülök...(loll, ezen jót mosolyogtam magamban, ugyanakkor rohadt gáz..féltékeny vagyok egy csajra, aki egy olyan sráccal beszélget, akit életemben kétszer láttam és nem mellesleg menyasszony vagyok, nem ez nem vicces). Szóval csatlakoztam, a buli vége meg az lett, hogy kipróbáltuk négyesben (még csatlakozott hozzánk egy srác) a Bubit, aztán hazafelé köszönömpusziabubiért meg villamosig együtt séta...O.M.G. Nem, ezt nem kéne....

Időnként nagyon rám jön az érzés, hogy igazából és szeretem ezt a szép Zöld szemű fiút és rohadtul tud hiányozni és rohadtul tud jól esni a kedvessége, közelsége. Ah. Mi a franc folyik itt? És nagyon kedves, nagyon bújós, nagyon teperős lesz a hangulatom...

2014.október 15.

Ismét szerda, ismét barna szem akció. Dumcsi után lehet menni még dumcsizni, ott már ugyan nem angolul, hanem magyarul, de whatever. Hív, hogy menjek. Nem megyek. Kérdés: Úgysem jössz, hogy én megyek? Ja, asszem fent akadtak a szemeim. De nem tehettem. Nem éreztem fairnek. Nem szabad. Mentem volna, akartam. Nagyon. De nem. Ahj.

Nem tudom, hogy mit akarok. Mit kívánjak magamnak? Többet belőle? Mit akarok tőle? Mit akarok kitől??

I'm confused. Szeretet rohamok törnek elő Zöldszemnél. Nem annyira értékeli. Nekem meg hiányzik...mondjuk van egy dolog, amiben sajnos már biztos vagyok......

"Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian. Arra a pillanatra, amikor valami megmozdul benned, talán ezért is olyan meghatározó az a pillanat. Persze magadhoz szorítanád és el sem engednéd, közben meg lehet, hogy más lesz alkalmas arra, hogy hosszabb időn át, bátran, félelem nélkül meg is élhesd ezeket az érzéseket. Szóval ha menni akar, csak hagyd. Nincs rá szükséged."

Oravecz Nóra - BY: ON 2014. FEBRUÁR 03.

És tényleg van...

Elkezdődik az iskola, komolyodik a munka. Kezdem tényleg felfogni, hogy ennek súlya van! Felelősség, felelősség és még több felelősség! Kicsik vagyunk és kevesen, viszont nagy dolgokon dolgozunk. Egyenes ágú következménye ennek az, hogy "Mélyvíz! Csak úszóknak"!!.

Közben meg a suli. Sikerült lebeszélnem, hogy a 3x1 hét helyett legyen elég 3x3 nap. Mindjárt barátságosabb. Szerencsére három egymást követő nap, így egyszer lemegyek, egyszer meg hazajövök. A távolságot elnézve, megköszöni a pénztárcám, hogy csak ennyit kell pluszba elautóznom egy hónapban. Utánaszámoltam, kb. havi 20 ezer plusz kiadás. Nem mondom, hogy kevés, mert több is lehetne, de kevesebb is....

Novemberben szakmai nyelvvizsga, arra fel kell készülnöm és meg kell csinálnom. Amúgy sem volt sosem opció, hogy nem sikerül, de most meg pláne nem az. Szóval rengeteg energiára van szükségem, pluszban baromira zavar, hogy magamra nincsen időm. Mi a megoldás? Nos, kérem a megoldás, hogy több energiát kreálok magamnak. Hogyan? Edzés, edzés, edzés...kéne....

Mi kell a Nőnek? Cirkusz, dráma..de tényleg! Sosem vallottam be, még talán magamnak sem, hogy egy idő után tényleg unalmas, ha minden "rendben", tehát minden ugyanaz, minden nap, minden program, minden megmozdulás. Egy idő után keresed a feszültség forrását, hogy valami izgalom legyen az életedben. Legalábbis velem már történt egyszer ilyen. Unalmas volt, jó bevallom a tökéletestől is messze voltunk, pont ezért kattant egyszerre be az egész, unalmas is, nem is tesz boldoggá, villant az égő, baj van! Probléma felvet, megrág, konkrétan kiköp és a tányér szélére rak. Válaszok? Nem voltak. Változás? Még inkább nem. Eredmény? Ugye nem kell részleteznem.

Ez is egy formája a kapcsolatoknak, de most egy teljesen másik formáját élem meg. A közelében sem vagyok annak, hogy unalmasnak legyen mondható, mert mindig kell aggódnom valamin (hiányzik az unalmas boldog lét!!). Amikor nincs konkrét aggódni való, akkor gond nélkül csinálok magamnak. Mostanában például azt próbálom kideríteni, hogy álmaimban miért jön elő a folytonos nem szeretlek ill. megcsalás dolog. Na? Gratulálok magamnak, hogy ilyenekkel foglalkozom. Két eléggé összefüggő dolog jut az eszembe, az egyik, hogy tudat alatt ez baromira foglalkoztat és ebből jön a másik, hogy tudat alatt azért foglalkoztat ez ennyire, mert ha megteszem, hogy bevallom magamnak (a nem szívesen bevallandókat..), hogy tulajdonképpen rettegek ennek a bekövetkezésétől és igazából a mai napig minden együtt töltött napot ajándékként élek meg...

Ergo, rohadtul nem érzem magam ilyen értelemben biztonságban (érzelmi biztonságnak hívják ezt? Hívják ezt egyáltalán valahogy??), mert egyszer már jól pofára estem, egy olyan érzelmi állapotból, ami szintén nem volt biztos és tudtam hogy benne van a pakliban, ám tudjuk, hogy az alap bizalom (és nekem ebből következő biztonság érzet) sokkal magasabb szintű, mint a már félig-meddig elveszett, egyszer-egyszer jól megégetett történések utáni érzelmi szint. Szóval mondjuk ki: egyszer már jól kidobott és ki tudja mi jár a fejében és mikor teszi meg ezt újra? Mert ha nagyon sarkítva nézzük, az előző is eléggé derült égből villámcsapásként ért....

Bár hozzá kell tennem, hogy azóta nagyon sok minden változott az egymás iránti hozzáállásunkban, és rajta is érzem, hogy amikor random szeretgetések rájönnek, meg spontán indokolatlan alkalmakkor sokszor csak úgy szeretlekez, meg ilyenek (nem is említettem az egy hetes közös nyaralást...mennyei volt, imádtam!). Mondjuk a nekem még nagyon durván sarkalatos pontomban sokszor még így is beletapos. Már-már meglepően durván jelent sokat nekem egy-egy együttlét és az igényem nem hogy csillapodna, de csak nő. Sajnos ezzel nem igen tudok mit tenni, de gyakran bosszankodom és túl sokat gondolkozom azon, hogy egy-egy "kihagyott" alkalom oka tényleg csak a fáradtság vagy éppen valami más...

Azt is fontos még megemlíteni, hogy anno én nem futottam utána, hagytam hogy jöjjön és ő benne induljon el valami, amikor szétmentünk. Nem akartam előadni a hányatott sorsú nagyon szomorú leánykát, akinek miatta tört össze a világa (bár így volt, neki erről nagyon nem kellett tudnia). Bőven elég volt, hogy tudta, hogy szeretem és akarom őt, és itt vagyok ha úgy dönt, de tiszteletben kellett hagynom a döntését és hagyni hogy menjen, ha akar. Utáltam és baromi nehéz volt. Leginkább a legbizonytalanabb bizonytalanság volt a legdurvább része a dolognak, és a második hét végére annyira elegem lett a saját magam sajnálatából, hogy abban a pillanatban amikor döntenem kellett (magam miatt), hogy visszavárom-e még, vagy elkezdek tovább lépni, megjelent és tudta mit akar. 

Szóval én tényleg látom az egész regény főhősének jellem fejlődését és kezdem érteni a dolgokat, csak a silány hétköznapokban gyakran elveszni látom azt, ami a legfontosabb és amit mindenek felett szem előtt kell tartani/tartanom/tartaNUNK! Örülni minden egyes napnak, amikor mellett van és szeret..és szerethetem.

"Egy nőt nem nehéz boldoggá tenni. . .

Csak legyél:

• barát
• társ
• szerető
• kisöcsi
• bátyus
• apa
• tanár
• nevelő
• gyóntatópap
• lelki barát
• szakács
• autójavító
• szerelő
• villanyszerelő
• sofőr
• hordár
• takarító
• lakáj
• fafaragó
• modell
• lakberendezési mérnök
• szexológus
• pszichiátriai szakorvos
• kedves
• sportos
• okos
• erős
• jól nevelt
• határozott
• gyengéd
• érzékeny
• romantikus
• férfias
• Móka Miki
• vidám, de mégis komolyan veendő
• bátor
• Micimackó
• energikus
• gondoskodó
• ideákban gazdag
• ügyes
• szerény
• megértő
• elegáns
• egyértelmű
• szeretetteljes
• hidegvérű
• szenvedélyes
• engedékeny
• becsületes
• adakozó
• gyakorlati
• igazságos
• bármire legyél kész érte (akár bankot rabolni is)
• reménytelen (a szerelemtől)
• nyugodt
• sármos
• hűséges
• álmodozó
• karrierista
• megbízható
• mindenki felnézzen rád
• legyél kész áldozatokra
• és mindenek elött gazdag.

Ugyanakkor:

• Ne legyél féltékeny, de légy mégis aggódó
• Gyere ki a rokonaival, de ne tölts velük több időt mint a nővel
• Adj a nőnek szabadságot, de mégis mindig érdeklődj, hol és kivel volt
• Öltözz elegánsan, de legyél kész mindig a hátadon hazacipelni a nőt térdig sárban, majd bemászni az erkélyen ha otthonfelejtette a kulcsát. Vagy elkapni és megverni a tolvajt, aki ellopta a ridiküljét, amiben olyan fontos dolgok voltak, mint a tükör és ajakrúzs.

Nem szabad elfelejtened:

• Születésnapját
• Névnapját
• Házassági évfordulót
• Az első csók évfordulóját
• Menstruációját
• A fogorvosnál foglalt idejét
• A legjobb barátnőjének és a kedvenc nagynénijének a születésnapját.

Sajnos a fent említettek tökéletes betartása sem biztos, hogy eredményre vezet. A nő ugyanis belefáradhat a tökéletes férfi jelenlétébe és megszökhet az első gitárossal.

És most a másik oldal:
A férfi boldoggá tétele sokkal nehezebb. Ez azért van, mert a férfinak szüksége van:

• Kajára
• Szexre

A nők nagy része ezt a borzasztó igényességet rabszolgatartásnak érzi. Ezeknek az igényeknek a kielégítése meghaladja a nő erejét.

Végeredmény:
Az együttélés csak akkor lehetséges, ha a férfiak végre megértik, hogy teljesen túlkapó követeléseiket korlátozniuk kell!"

Annyira sokszor hallottam már, hogy muszáj volt megkeresnem...íme:

"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizek­hez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; el­árasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké)."