Tökéletesen sikerült magam köré építenem azt a falat, amiről egyre kevésbé vagyok megbizonyosodva, hogy kellett-e egyáltalán.. Nyilván védekezési mechanizmus volt, a bizonytalanságom kivetülése, de akkor és ott úgy éreztem: kell. Ezzel mostanában sokszor vagyok így. Nem tudok megmagyarázni dolgokat, simán csak úgy érzem, hogy kell. Sokat olvasom vissza a blogomat, újra és újra felfedezve benne olyan dolgokat, amiket eddig nem. Újragondolva és átértékelve a történteket, a tanulságokat levonom és próbálok tanulni belőle. 

Az elmúlt félévben történteket azt gondolom lezártam. Ez a folyamat már akkor elkezdődött, amikor nagyban még szó sem volt erről. A lezárást megkönnyítette saját maga, a teljes hírzárlattal a maradék fát is kivágta saját maga alól. Nem volt nehéz dolgom. Viszont mégis. Egy annál nehezebb dolgom van most. Amikor lezárult egy korszak, úgy éreztem, hogy ebből én nem tanultam semmit sem. Őrülten keresni kezdtem a tanulságot, milliószor újrarágva minden egyes kis dolgot. Újraolvasva a blogot, a beszélgetéseket, az  érzéseimet felidézve. Fel kellett idéznem, hogy tudatosuljon bennem, hogy mit miért és mi okból tettem. Ez a folyamat néha még most is tart, de már teljesen máshogy érzek ezzel kapcsolatban..sokáig csak az agyam tudta, mi a helyes út. Az egyik nagy tanulság az egészből ez. Az agyam akkor is tisztábban lát, amikor a szívem csak homályban tapogatózik....

Azt gondolom, a tanulságok nagy részét levontam. Tanultam belőle, nem csak magamról, hanem a környezetről is. Kicsit lehűtöttem magam, talán kevésbé vagyok meggondolatlan. És félek is. Attól, hogy megégetem magam...

És itt kanyarodnék vissza az "Sz betűs szóra"....korábban már említettem, hogy próbaidős a dolog, több okból kifolyólag. Elhamarkodott dolgokat még mindig nem mondanék, de annyit talán mégis, hogy főhős még nem vagyok, mellékszereplő pedig már nem :) A fal, amivel magamat akartam védeni, és megakadályozni, hogy pofára essek, hogy vak ló jelleggel belé essek és utána meg hisztizzek, hogy én is csak egy voltam...szóval, ez a fal, úgy érzem, kezd útban lenni nekem. Kezdem azt érezni, hogy semmi szükség nincsen rá. Természetesen az előtanulmányaimból kifolyólag elég fasza lett az alapozása, sőt a kivitelezéssel sem volt gond. Így asszem kicsit várni kell, a teljes elbontásra, amit nem feltétlen gondolok rossznak. Talán egy darabig még látom a világot non-rózsaszínben....nem is baj ez.......