Talán most jutottam el arra a pontra, hogy tényleg elengedjem. Hogy megért bennem az, hogy az életünk külön megy tovább és hogy el tudjam engedni a nem érdekel, de tudni akarom az életét érzést. Kellett egy kis idő, igen még nekem is. Ebből a durva kontrollmániás függőségből nehéz kitörni de nem lehetetlen. Egyetlen módja hogy elkerüld, ha nem kezdesz bele. Anno telefon, net, gép, email és miegymás volt ez. Most már csak a fb....nem szép dolog és főleg nem egészséges, de semmi nem volt amibe kapaszkodhattam és amiért bízhattam volna. Persze a kérdést kb feltenni sem merem magamnak, nem hogy megválaszolni, hogy miért voltam ott? Másfél évet miért húztam még rá? Nem ez az első ilyen....nem tanultam belőle. Hátha majd most....

Nem volt tudatos. Rendszeres volt a fb nézegetés, szétválásunk után is amolyan "részét képezte" a napnak, hiába nem akartam csak megtettem újra és újra. Eleinte ráfogtam valamire amit akkor igaznak hittem. Majd annak a kérdéseire megkaptam a válaszokat, jöttek újak. Tudni akartam a reakciót, érdekelt mit mond a világnak rólam/rólunk. Mert, hogy nem sok ment át neki az egészből annyi fix...aztán jött egy nap. Megtudtam róla valamit és érdekelt a miértje, újra. Úgyhogy beléptem. Vagyis csak be akartam. Ott ültem és néztem a monitort...rájöttem hogy nem akarom ezt. Saját élete van azt csinál amit és ahogyan akar. Nem érdekelnek az okok, tudtam a forgatókönyvet, láttam már eleget. Aztán amikor olyannyira elengedtem, hogy az egyetlen dolog ami még belőle itt maradt és én is megszerettem....a hajam. Ösztönösen jött, hátulról a kis hang, amire mindig hallgatnom kellene, jött és mondta. Térj vissza ahhoz a lányhoz aki voltál és tedd meg magad miatt....csak azért mert te tudod h az te vagy és nem azért mert valaki ezt szeretné. Annyira mindenben önzőnek kell lenni és csak magadat figyelembe venni és csak magad miatt dolgokat megtenni, annyira nem engedheted meg, hogy bárkinek a kedvére tégy ha az neked ellenedre van. Ne add fel önmagad, ne engedd megváltoztatni a gondolkodásod mert azt gondolod, hogy az másnak kevésbé tetsző. Annyira de nagyon rohadt ez a megfelelési kényszer és annyira nagyon be tud szippantani....pont mint a kontrollmánia. A mindent tudni akarás. A folyamatos kételkedés a másikban, a soha meg nem nyugvás. Az örökös kattogás....hogy a végén nem is emlékszel milyen volt nélküle....van-e egyáltalán nélküle....