2012. november 24. 09:41 - Suricata

Így szép, így jó..

‎" Tudom, hogy a szemed most is a szemembe néz
Én odavagyok érted, teljesen kész
Ha Te vagy a legdrágább drágakő benn egy széfben
Én tolvaj vagyok, aki mindenképpen elrabol, Hozzád fér
Mert megvenni nem tud, nincs annyi pénz

Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban
Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban
Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed
Mindig égjen
Ha vadász leszel, hadd legyek én az a vad,
Aki hiába menekül beléd akad.
Nélküled én sem élhetek,
Nélküled örökre elveszek
Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz
Vidám az arcod, ha nézlek
Vidáman élsz
Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol
Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó
Érzem, hogy a kezed a kezemhez ér
Én olvadok Rajtad, mint tűzön a méz
Ha Te vagy a legfényesebb csillag az égen
Én sötétség leszek majd az éjjeli télben
Hogy átkarolva csak rajtam égjen, a fényed mindig elkísérjen
Ha növény leszel, hadd legyek én az a föld
Amiből a tested formát ölt
De ha szomorú leszel, én a könnycsepp Neked
Az arcodra írom a végzetet
És ha rózsa vagy, én a tövis leszek
Egy ilyen zsiványnak az lesz a legjobb szerep..."
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr94948129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.