Valahogy így érezhet a vadász, amikor a közelében van egy nemes vad elejtésének. Vagy így érezhet egy gondozó, amikor kezdi észrevenni, hogy a vad szemében megjelent egy kis szelídség. A tudat, hogy te szelídítetted meg, a tudat, hogy lehet, te leszel az első, akinek sikerült. Még akkor is, ha nem. Az érzés egy kicsit átjárt, a szele megcsapott...kicsit a közelébe kerülhettél. Hogy neked sikerült mégis. Majdnem. Vagy teljesen.
A tudat, hogy miattad szelídült. Leírhatatlan...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.