Csak egy kívánságom volt. Ha holnap világvége, akkor Vele akarok lenni...kész csoda, h egy hét után teljesült :D De teljesült! Pont érkezett hozzánk néhány rég látott ismerős, amikor a Kis Édes Kopaszkám beállít, ott hagyok csapot  papot, hogy végre a karjai közé zárhasson...ahh, végre. Kérdezem tőle, hogy feljön köszönni? Vagy mit szeretne, mert én még visszamennék kicsit.. a válasz egyszerű, persze én olvadok. "Nem tudom, csak Veled akarok lenni.." Ebben a percben nem szerethettem és gyűlölhettem volna jobban egyszerre. Utálom, hogy miért teszi ezt velem, ha mégis velem akar lenni? Képtelen vagyok felfogni az egész gondolkodását..

Néha úgy érzem, hogy jó velem, de nélkülem is. Néha úgy érzem, hogy már nem vagyok elég érdekes neki, néha olyanok is járnak a fejemben, amiknek meg sem kellene, hogy forduljanak. Annyira törékenynek érzem az egészet, ami köztünk van, és minden pillanatban félek, hogy bármikor vége lehet. Félek, mert nem tudom, hogy az érdeklődésének hiánya miből fakad. Erre is gyártottam millió magyarázatot, nem tudom melyiknek higgyek? Vagy csak simán be kellene fejeznem az agyalást? De mit tehetnék? Hiányzik.....Vele akarom tölteni minden percem.

Sz...