Mi vagyok? Eddig biztosan áldás voltam, bár az út idáig is elég rögös volt...de most? Mi lesz velem, mi lesz velünk? Ez a mi utunk, ez az én utam? Mi történt? Én csináltam rosszul? Ha rosszul is csináltam, akkor minden jó szándékom ellenére sült el úgy...nem mondhatom, hogy annyi mindent megtettem, maximum azt, hogy megpróbáltam....

Akarom tudni, bármi is az, ami a fejedben jár. Az érzéseidet, az igazságot. Akarom, hogy tudd, hogy nem kell engem félteni, csak vágd a pofámba, ne gondolj arra, hogy nekem fáj. Ne gondolj semmire, csak mondd amit érzel. Csak mondd, amit hallanom, tudnom kell. Legyen már vége ennek az örökös kattogásnak és hagyd élvezni amim még van! Ha együtt kell lennünk, akkor hagyd hogy történjen, de ha nem, akkor hagyj elmenni és ne csináld ezt velem, nagyon KÉRLEK! 

Fogalmam sincs, van-e helyünk egymás mellett, fogalmam sincs, eddig volt-e ... folyamatosan többet mutatsz magadból, mint amit gondoltam, Te! mutattad meg, hogy lehet máshogy....annyi mindent tanítottál nekem, annyi mindenben mutattad meg, hogy lehet máshogyan. Akarom még az életet Veled, akarok még Veled lenni, de ehhez kevés vagyok. Most nagyon fáj, de tudom, hogy egyszer ez is elmúlik....egyszer, nagyon soká... Egyedül nem vagyok hozzá elég. Csak mondd meg, csak hagyd, hogy megtudjam végre, hogy beléd lássak végre, hogy ne kelljen gondolkoznom és ésszel emlékeztetni magam, csak hagyd, hogy kimondd, amit gondolsz és ne gondolj arra, hogy fájhat...igazságban akarok élni, nem boldog hazugságban..nem szeretném, hanem AKAROM, hogy elmondd, teher vagyok? Mi vagyok neked? Áldás, vagy.......átok?