2014. január 09. 00:49 - Suricata

Summa summarum 2013.

Régóta tartozom magamnak ezzel a "vallomással". Összegzés magamnak, rólam. Fogalmazgatom már egy ideje, de sosem jutok a végére, így hát leírom.

Tavaly ilyenkor még utolsó félévemet toltam az egyetemen és fogalmam sem volt, hogy merre tovább. Egyetlen közel-távoli célom volt: lediplomázni. Ahogy ez megtörtént, jött aminek jönnie kellett, tervek, irányok és tettek. Kellett, hogy lógjak a semmibe és kellett, hogy felrázzon mindebből a szakítás. Kevesebb-több keresztapai hozzájárulással sikerült munkát találnom, ami eleinte kevésbé tűnt kecsegtetőnek, mostanra viszont annál inkább...bár még meglátjuk.

Barátok jöttek, mentek. Egy jött, volt aki ment. Hiszem, hogy mindennek van oka de most nem keresek okokat. Csak örülök, hogy olyan emberek kezdenek körülvenni, akikkel a kapocs már nem arról szól, hogyan töltsük el szórakozottan a magyar órát a középiskolában. A kapocs elbírja a kritikát és az őszinteséget és azt is amikor a domináns jellemünk egymás fölé akar kerekedni. Kell a felrázás és az h tudjam, akkor sincs harag, ha ellent mondok. Vissza is tértek barátok, akik szintén tökéletes részei az előbb felsorolt körnek. Örülök, hogy azt érezhetem, hogy olyan emberek vesznek körül, akiknek valóban helyük van az életemben.

Aztán itt van Ő. Atyaég mennyi minden volt, mire eljutottunk erre a szintre. Bizonytalanságok, szakítás, békülés, boldogság. Megtört a jég. Szakított, visszajött. Engem is megtört és rádöbbentett sok mindenre a pofon amit kaptam, de úgy érzem Őt legalább ennyire. A kapcsolatunkból nagyrészt eltűntek az általam nehezményezett dolgok és előkerültek az általam hiányoltak. Kimondhatatlan a boldogság. És bár részemről még mindig nem stimmelnek a bizalom dolgok, de erősen rajta vagyok akarattal, tudatosan. Akarom, hogy működjön a bizalom, ami nem az ő hibájából nem működik....mert enélkül nem fog menni. Tavaly volt egy pont, amikor döntenem kellett: akarom Őt vagy sem. Nehéz volt és sokat mérlegeltem. De szeretem Őt és ezért mellette vagyok. Úgy döntöttem, hogy ezt a pontot szerzett előnyként hasznosítom Vele szemben. Mintha működne. 

Gyakran érzem, hogy fölé akarok kerekedni eldöntendő kérdésekben, de ügyes a Fiú és nem hagyja magát. Nem lehet csak úgy irányítgatni. És ez jó. Mert akarom irányítani, de ehhez okosan ki kell mindent gondolni. Anno hagytam magam, mert alárendeltem tudat alatt a másiknak. Nem szálltam szembe. Pedig ez fontos. Egyenrangúként kezelni a másikat. Minden téren. Akarjátok legyőzni egymást. Szállj vele szembe, de közben akard őt minden porcikáddal. Akard, hogy úgy nyerjen, hogy te nyerj. És ennél nincs izgalmasabb...

Vannak terveim, vannak irányaim, vannak célok, amikért harcolok és vannak emberek akik támogatnak ebben. Tetszik amiben élek, tetszik amim van és amiért harcolok. Elindultam egy irányba és köszönöm, jól érzem magam.

2014, készen állok.....

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://littlelion.blog.hu/api/trackback/id/tr635704830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása