"Egy idő után megtanultam a finom különbséget a kézfogás és az önfeláldozás között, és megtanultam, hogy a társaság nem azonos a biztonsággal...És kezdem megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...És hozzászokom, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadom a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyerek kétségbeesésével..És belejövök, hogy minden tervem a mára alapozom, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalom, hogy a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...Művelem saját kertemet, magam ékesítem a lelkem, nem mástól várom, hogy virágot hozzon nekem..És megtanulom, hogy valóban sokat kibírok, hogy valóban erős vagyok, és valóban értékes!

Ismeretlen tájakat és élményeket csak akkor fedezhetek fel,ha megvan bennem a bátorság ahhoz, hogy elhagyjam a biztonságot nyújtó partot."

/Veronica A. Shoffstall/