Igazából nem tudom mi van velem. Képtelen vagyok értelmes mondatokat papírra vetni, ennek ellenére a fejem tele van. Totálisan tele. Olyan szinten ingadozik a hangulatom, hogy egyik percben ölni tudnék, a másikban meg siratnám a halottakat. Elképesztő. Van, hogy felrobbannék, van, hogy csak csendesen pihennék. Megint azt érzem, hogy elkapott a mókuskerék, de nem feltétlenül a jó irányba, vagyis isten tudja. Túl büszke vagyok, túl sokat várok el, túl türelmetlen vagyok, túlságosan fingom sincs mit akarok, túlságosan szétszórt vagyok, túlságosan egyszerre mindent akarok, túlságosan egy helyben toporgok.

Tűrök és megbocsátok, morgok, hisztizek, majd gőzt kifújok és megnyugszom...

Miért teszem, miért teszi? Miért vagyok elutasító, miközben sokkal több törődésre vágyom? Miért vagyok makacs és miért vagyok büszke, miért nem vagyok elfogadó és miért nem vagyok képes tovább lépni dolgokon? Miközben minden erőmmel próbálom magam legyőzni, nem tudom miért vagyok még mindig ilyen és miért nem tudok győzni magam felett újra és újra? Miért teszem ezt magammal és miért ezt vele? Pillanatnyilag kurwára utálom magam mindenért...