Csak tudnám, mi a jó büdös francért kelek Veled és fekszem Veled. Igen, így. Jó büdös francért.

Már megint függök. Mint valami elcseszett kis drogos, aki az adagjára vár. És tényleg. Mert az adagomra várok. És közben megint csak azon kapom magam, hogy valaki által befolyásolni hagyom magam, a kedvem, a hangulatom, a tanulásom, a munkamorálom. De miért is? Ki a franc Ő nekem? Senki. Pontosan. Valaki, aki túl jól ráérez arra, hogy mi is kell(ene) nekem. Hogy mire vágyom. Hogy mit mondjon, hogy levegyen a lábamról. Hogyne, így nagyon könnyű. Ki tudja, hogy ez komoly-e? Ő. Vagy ő sem. De én főleg nem.

Na, ez az amiről az előbb beszéltem. Az a hajó az én hajóm? Ahj...pedig annyira jó lenne. Annyira elcseszettül klappol(na) eddig az egész, annyira hihetetlen módon egyben van az egész S(z)rác, kívül, belül....hogy kajakra nem is létezik. De tényleg nem. Miért is hiszem egy pillanatra is akár, hogy létezik? :D Almost impossible.

Tudom, hogy nem kéne bedőlnöm és tudom, hogy csak a felét kéne elhinnem...de melyik felét? Nem akarom megégetni magam újra, nem akarom elsietni (de amúgy igen, kurwára el akarom!!! Nem bírok így élni..!!). Ahj, megőrjít, kiborít, kicsinál, az idegeimen táncol....és eléri, hogy belé szeressek.

Pff. Éljen.