2013. május 27. 11:05 - Suricata

Miracle-worker

Alapvetően nem az emberekben nem bízom. Hanem magamban. Nem azt nem hiszem el, hogy szeretnek, hanem azt nem, hogy magamért. A saját magamról alkotott kép tört össze és minden nap azon vagyok, hogy ezt helyrehozzam. Nem azért hiszek neked nehezen, és nem azért kételkedek folyton, mert nem szeretlek, sőt. Pont azért, mert túlságosan is. Tudom, hogy mit veszíthetnék....

Egy csoda vagy az életemben. Pont akkor jöttél, amikor kellett, hogy gyere és pont azt tetted, amit kellett, hogy tegyél. Olyan valaki vagy, aki szabadjára enged, de tudja, hol a határ. Olyan valaki, aki próbára tesz. Nem egyszer, nem kétszer. Százszor. Újra és újra. Olyan valaki, aki jutalmaz és megbecsül. Olyan valaki, akiben megvan minden, amire szükségem van. Olyan valaki, aki nem valaki, hanem Aki. Az egyetlen, a csoda...

Ezért félek. Félek, hogy kicsúszhat ez a kezeim közül. Minden nap küzdök magammal, hogy legyőzzem a démonjaimat. Le akarom küzdeni őket, mert azok nélkül sokkal szebb az életem. Nagyon nehéz és még időre van szükségem. De hiszem, hogy képes vagyok rá.....Veled.

Szólj hozzá!
2013. május 14. 12:09 - Suricata

-= Pillangó Úr =-

Tisztelt Rutulf Nitnatsnoc Úr!

Azért írok most Önnek, mert úgy érzem, van néhány dolog, amit illene letisztáznunk. Tavaly, 2012 június közepén váratlanul beköltözött az életembe, majd szeptemberben a szívembe is. Kérdezem én, teljesen véletlen volt ez? Legjobb tudásom szerint véletlenek nincsenek. Akkor mégis hogy? Honnan tudta, hogy akkor és ott mire van szükségem, és honnan tudta, hogyan adhatná ezt meg Nekem? Úgy hiszem, hogy minden ember okkal keresztezi az utunkat. Maga, kedves Nitnatsnoc Úr, azért van itt az életem kellős közepén, mert szükségem volt valakire, aki megtanítja Nekem, hogyan uraljam a bennem lévő oroszlánt. Még most is hajlamos próbálkozni a kiszabadulással, de közel sincs olyan hosszú pórázon tartva, mint eddig volt. Ezt magának köszönhetem. Az út idáig keservesen hosszú volt és fájdalmas, sokszor könnyekkel teli, de a változások fájnak, viszont az eredmények annál több boldogságra adnak okot. Köszönöm, hogy megmutatta nekem, hogy lehet máshogy is. Maga tanított meg arra, hogy a saját akaratom elé helyezzek másokat, hogy ne kényszerítsem azt másokra,   hogyan szeressem a számomra fontos embereket úgy, hogy közben nem fojtom meg őket....

Remélem hogy az életembe lépésének nem csak ennyi volt az oka, hanem ennél több: vigyáznia kell rám egy életem keresztül, hogy cserébe minden nap élvezze munkájának gyümölcsét. Ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, nap, mint nap, hogy boldoggá tegyem és hogy ez csak jó irányba változhasson meg. Minden nap tennünk kell azért, hogy ez a csoda közöttünk maradhasson. Én készen állok a további csatára magammal, és arra, hogy szerethessem magát minden egyes nap. Élete végéig.

Őszinte tisztelettel: Sasav Allerim, királylány és oroszlánidomár

Tb, 2013....

Szólj hozzá!
2013. április 19. 23:18 - Suricata

Újabban.

Érdekes, hogy olyannyira képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, hogy leírjam őket egy helyre. Kevés a noteszom, hogy mindent észben tartsak, kevés az időm, hogy kiírjam magamból, amit ki kellene. Folyamatosan nyomaszt a szakdolgozat, az elmúlt két hétben nagyon nem úgy megy, mint kellene. Ezen felül mindjárt leadás, majd államvizsga. És félek. Félek, mert nem érzem magam késznek arra, hogy végigcsináljam ezt az utolsó két hónapot. Lelkileg. Nem vagyok elég stabil. 

Kell nekem. Akármennyit gondolkozom, akármennyi hülyeségen vagy akármin, mindig ide lyukadok ki. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, ezt eddig is tudtam, bár nem sejtettem, hogy ennyire. Az elején találtam valamit, ami nagyon igaz. Sokszor elolvasom, hogy erőt adjon, amikor már minden elfogott belőlem..

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

Valóban nem gondoltam, hogy ennyire. De nem adom fel, ameddig van, aki lelket önt belém. Aki kitart és megmutatja, hogy lehet így is. Valaki, akinek egy fél mondata elég, hogy rádöbbenjek, hogy lehet máshogyan is. (köszönöm!!) Úgy, hogy nem adod fel, hanem meglátod az apró változást. Mert valóban ott van, csak észre kell vennem. Én tudom, hogy mit teszek érte. Ő tudja, mit tesz értem. Nekem csak azt kell észrevennem, hogy tényleg tesz. Külön kell tudnom választani azt, ami Ő most és ami volt. Mert változott. Látom. Csak olykor nehéz észrevenni azt, ami az orrom előtt van. És bíznom kell benne. Saját magamat kell megerőszakolnom, hogy bízzak, de egyre többször érzem, hogy menni fog ez, csak lassan. Szeret. Tudom és érzem. Csupán annyit kell tennem, hogy elfogadom ezt a tényt, hogy így van és nem próbálok mögé látni semmi mást. Csak élvezni. De hogy bízzak, ha azt érzem képtelen vagyok erre? Annyira elromlottam legbelül, I dont know, how could I fix myself :( Nem tudom, mit kéne tennem, nem tudom hogyan hozhatnám helyre. Ez az én harcom, és nem vetíthetem ki rá. Mert azzal magamnak teszek sokkal rosszabbat. Nem akarom magam mellől elmarni, de ez az út nagyon arra vezet. 

Nagyon nem vagyok magammal rendben, nem tudom hogyan kéne elkezdenem ezt az egészet. Nem tudom hol rontottam el...nem tudom hogyan hozhatnám helyre. De így úgy érzem sokszor, hogy beleőrülök. Ne haragudj. Nem tudom hogyan bízhatnék benned...nem tudom, hogyan kell...

2 komment
2013. április 19. 22:56 - Suricata

Nesze nekem, várva várt péntek este...

  • Én:

    Szerda ota akarok penteket. Egesz nap ugy vartam az estet mint vmi kis eretlen tini picsa kb csak erre tudtam gondolni h tuleljem a napot, mert este vele leszek VEGRE. Mult szombat ota nem tudtunk foglalkozni egymassal... Erre ofelsege faradt!! Eszem megall

  • Nap:

    Jaj:/

  • Én:
     

    Es nem, most nem erdekelt h kb 25x mondta el h szeret 10perc alatt,en Vele akartam lenni :((

    2perc szukseges neki ahhoz h teljesen magamba zuhanjak :'((((

    Na mindegy. Tele engedtem a kadat es vizbe fojtom a banatom. Csak annyira elkenodtem..annyira vartam h egyutt legyunk :((

  • Nap:

    Elhiszem.. En is igy reagalnek..

    Bocsi. Ryland elaludt a vallamon.. Szal eleg nehezen irogatok

  • Én:

    Semmi gond. En kadban vagyok. Csak muszaj volt leirnom. Annyira szarul esik es meg en erzem magam hulyen h ennyire vartam az estet  annyira nem erzem a biztos pontot az eleteben, vagy nem is tudom h mondjam ezt..de vhol nem hibaztatom erte,mert kezdem erteni h ezeknek vmiert nem erzi a sulyat..talan ha szep lassan ravezetem.

  • Nap:

    Ez a jo kifejezes, h nem erzi a sulyat

  • Én:

    Istenem,annyira nehez turelmesnek lenni...neha tenyleg nem tudom van-e ertelme..Imperare sibi maximum imperium est...

Szólj hozzá!
2013. április 13. 18:15 - Suricata

Hagyjatok bízni! Talán, ha küzdök működik...

Második esély?

Érdemes? Sokadjára teszem fel a kérdést magamnak, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy igen, érdemes. Naiv lennék? Lehet. De még mindig akarom Őt. Néha vannak olyan elfajult gondolataim, hogy Ő is engem.. :) Hátha. Egy biztos. Ebből sokat tanulok, vagy legalábbis fogok. Bízni akarok benne, mert józan ésszel(?!?!??) azt gondolom, hogy lehet?!?! Úristen, na jó ezt inkább hagyjuk. Második esély, tiszta lap. Pont. 

Azt érzem, hogy valami megváltozott benne. Jó irányban. Úgy hogy most élvezem és várok. Szépen, csendben, önző módon élvezni akarom, ameddig lehet, ameddig velem van és boldoggá tesz. Fordítani akarok az arányon. Hogy többet legyek jól, mint nem. Nyitni akarok felé, hátha neki is ez kell. Hogy nyitok, hogy nyithasson. Itt a jó idő, ki kell rángatnom a négy fal közül, addig ameddig van szabad hétvégéje. Akarom Őt. Kell. És pont. 

Szólj hozzá!
2013. április 12. 20:48 - Suricata

"If you have patience, you are able to stay calm and not get annoyed, for example when something takes a long time or when someone is not doing what you want them to do..."

Túl sok mindent nem tudsz még, túl sok mindent nem tudok még. Nem tudom, mikor döntök helyesen és mikor nem. Szeretnéd-e tudni vagy, nem de vannak dolgok, amik így vannak. Tavaly júniusban, amikor végérvényesen vége lett a dolgoknak, a saját magamról alkotott kép összetört. Összetört, mert túl sokat tettem bele, túl sokat láttam bele, túlságosan hittem benne és vége lett. Ami nem baj, mert sokat tanultam belőle és már nem éreztem benne jól magam. A baj, hogy ezt mélyen valahol tudat alatt a saját magam kudarcának éreztem, és érzem még mindig. Nem akarok ugyanabba a hibába esni még egyszer. Azt gondolom, hogy az összes hisztim erre vezethető vissza. Nincs normális szinten az önbizalmam, nehezen hiszem el, hogy valaki azért szeretne, aki vagyok.. nem pedig azért mert éppen nincs más. Anno azt hittem hogy szeretnek engem úgy, mint én szerettem, de ez sohasem volt így. Eléggé fájdalmas volt a felismerés, hogy neki a nagy kényelemben nem volt jobb, én voltam az aki, volt, jó volt, ha nem, úgyis jó. Nem akarok még egyszer ebben a cipőben járni, nem akarok még egyszer ugyanerre a felismerésre jutni.

Titkon, tudat alatt vagy tudatosan, folyamatosan szükségem van arra, hogy megerősítsenek, hogy ez nincs így. Hogy megerősíts abban, hogy így vagyok neked ELÉG, ahogy vagyok, aki vagyok, és nem azért, mert nincs más, vagy... Szükségem van arra, hogy szeressenek, mert egyedül nem volt elég időm megküzdeni ezekkel a dolgokkal, és újra felépíteni magamban azt, hogy magamért szerethető vagyok. Rettenetesen félek attól, hogy pótlék legyek, folyamatosan keresem a visszaigazolásokat, amik az ellenkezőjét erősítik meg bennem. Alapvetően féltékeny típus vagyok, de ezt teljesen normális keretek között tudom tartani, egészen addig, ameddig...ameddig nem érzem azt, hogy hiába vagyok ott, nem foglalkozol velem, hiába csinálok bármit, te másfelé kacsingatsz. Persze, lehet hogy hiszti, akárminek lehet nevezni, de alapvetően ilyenkor a pozitív visszacsatolás tűnik el, és anélkül összeomlok. Csak úgy, egyik pillanatról a másikra. Előjelei számomra sem mindig világosak, hogy mikor robbanok, de ha eljön a pont, akkor kész, végem van és jön a hiszti. Egész egyszerű a dolog, így működnek a kisgyerekek is. Több figyelmet akarnak, valahogy kiharcolják maguknak.

Őszintén sajnálom, hogy nem sikerült teljesen összeszedetten elkezdeni veled ezt az egészet, lehet, hogy sok minden máshogy lenne, mert máshogy reagálnék sok dologra. De azt érzem, hogy te is nehezen nyílsz meg nekem, és így én is nehezebben nyílok meg neked. Vicces, hogy én, akinek annyira nyitott a személyisége, hogy hamar barátkozik és túl sokat ad magából, túl hamar, túlságosan hamar engedem be az embereket, én, nem engedlek be téged, csak nagyon nehezen....

Sajnálom, amikor ok nélkül vagyok bunkó, de sokszor bántasz akár tudatosan, akár nem, de bántasz és ilyenkor beindulnak az évek alatt felszedett védekezési mechanizmusaim....erre pedig az indokolatlan bunkóságaim vezethetők vissza. Egyet kell rólam megjegyezned: sosem teszek semmit, ok nélkül.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása