Tudom, hogy rengeteget változott, hiszen látom én is, napról napra. Azt is érzem, hogy én rengeteget változtam, de most tanácstalan vagyok. Azt hiszem kicsit elfogyott az a lendület, ami eddig előre vitt. Annyira fordítva működünk, és ennek most látom a hatását. Neked rengeteg idő kell, hogy fontossá váljon valaki, nálad ezt ki kell érdemelni, és ehhez folyamatosan próbára teszed a másikat. Míg én úgy működöm, hogy kezdettől fogva fontos a másik, és ha sokszor ellök magától elbizonytalanodom, hogy valóban akar? Valóban velem akar lenni? 

Mire eljutottunk oda, hogy érzem is és még tudomásul venni is képes vagyok, hogy tényleg fontos vagyok neked, addigra már eljött néhányszor az a pont, hogy igazán akarom-e?

Fárasztó és sokszor nyomasztó, hogy mindig mindent annyiszor körbejárok, hogy biztosan jól csináljam, hogy végül vagy nem is jutok el oda, hogy mondjam vagy tegyem, vagy teljesen máshogy sül el. Tudom, hogy felesleges, de azt is tudom, hogy nem vághatok mindent neked oda...mert nem! Vagy csak én vagyok ennyire jó fej, hogy mindig azt tartom szem előtt, hogy úgy oldjak meg dolgokat, hogy téged ne bántsalak meg vele..kaptál eleget az élettől az én fasságom nélkül is. A gond csak akkor kezdődik, amikor olyan szinten magam elé helyezlek, hogy emiatt én csinálom ki magam teljesen...egy-egy dolgot azért sikerül tisztázni, de van hogy borul a bili..és lehet, hogy az kell, hogy kevésbé akarjalak, hogy el tudjam neked mondani mi az, ami engem bánt...hogy ne mindig azt tartsam szem előtt, hogy neked legyen jó. Ha nekem meg közben elég rossz...

Emellett látom, hogy azért eljutnak dolgok is az ő fejéhez, csak legyen elég türelmem kivárni....az biztos, hogy azok között ahol eddig ő keresgélt, nem lesz még egy ilyen sajátmagátelőszeretettelkicsináló hölgy, mint én...hiába gondolja a kedves Őméltóságos Úr, hogy ha egyik megy, jön majd másik.....

Asszem itt most több minden múlik rajta, mint legvadabb álmaiba gondolja...

Csak hagynod kell, hogy minden történjen úgy, ahogy történnie kell. Nem kell a görcsösség, az csak mindent megöl úgy, ahogy a ragaszkodás is. Engedd el. A Sors rendez, sodor, leginkább embereket az életedbe anélkül, hogy azt kérned kellene. Hagyd, hogy tegye a dolgát, mert így még mindig okozhat meglepetéseket - és hidd el, imádni fogod.

Oravecz Nóra

"Legveszélyesebb fájdalmaink azok, amelyekre nem merünk emlékezni. Rettegünk, hogy szembenézzünk valamivel, ami egyszer már óriási fájdalmat okozott, s tudatalattink fekete lyukába gyömöszöljük, azt remélve, hogy ott nem csinálhat bajt. így is visszajön azonban, legfeljebb álarcban, angyalarcú démonként. Egy darabig csendben lapul, hogy aztán később alattomosan ránk támadjon. A felejtés olyan, mint az orosz rulett!"

Napi horoszkóp:

Oroszlán

Tudom, hogy hülyeség, de ez a hülyeség annyiszor rátapintott dolgokra már mostanában. Itt a vége. Le kell zárnom a f.sságaimat, megkaptam az i-re a pontot. A nagyon régóta várt visszaigazolást. hogy tudjam biztosan, hogyan érez. Még mindig vannak bennem kérdések, nagyon is sok. De válaszokat is kaptam. Vannak olyan dolgok, amiket el kell engednem, és el kell fogadnom, hogy már nem létező probléma. Arra kell koncentrálnom, amim van. Már letettem a kesztyűt. Már sokszor nem tudtam harcoljak-e még. De most fel kell vennem újra. 

És türelmesnek kell lennem.

Ijesztően igaznak bizonyultak a megérzéseim, újra. Amiket elmondott nekem az elmúlt pár napban, azokat én leírtam a blogomba hónapokkal (3-4) ezelőtt!! Én nem tudom, hogy kellene most éreznem magam. Ilyen szinten belelátni valakibe, aki ennyire nem akarja h belé lássak. De én megtettem....ez most mi? Nem is ismerem, és mégis?

Amikor először éreztem rá valamire hasonló szinten, azt hittem véletlen...pedig véletlenek nincsenek. Amikor másodszor, akkor szintén nem gondoltam h működne. De amikor már sokadjára, akkor asszem saját magamtól kezdtem el félni...főleg mert vannak aggasztó dolgok is ezek között...

Give me strenght...

"Millió dolog van, ami tönkreteheti a napod. A kérdés, hogy hagyod-e?"

Ellenőrző lista:

Ha Ön ezeket az egyszerű útmutatásokat követi, nem történhet semmi gond.

1. Tegyen le egy ünnepélyes fogadalmat, hogy soha többé nem szív, rág vagy szopogat gondol semmit, ami nikotint kétségeket tartalmaz.

2. Tudatosítsa önmagában a következőt. Nincs semmi, amitől félnie kellene adnia. Ezalatt nem csak azt értem, hogy Ön nemdohányosként bízva a másikban minden szempontból sokkal jobban fogja érezni magát (ezt eddig is tudta.) Nem is csak azt értem alatta, hogy bár semmi értelmes ok nincs ami a dohányzás kételkedés mellett szólna, de Önnek ennek ellenére kell hogy jelentsen valamilyen élvezetet vagy segítséget, hiszen akkor nem csinálná. Hanem arra gondolok, hogy a cigaretta kételkedés sem valódi élvezetet, sem pedig igazi segítséget nem jelent. Ez csak egy illúzió, mint amikor azért megy valaki fejjel a falnak, mert olyan kellemes érzés amint elmúlik a fájdalom.

3. Nem létezik, „megrögzött ”, javíthatatlan dohányos bizalmatlankodó. Ön csak egyike a millióknak, aki ebbe a rafinált csapdába belebotlott. Mint ahogy az exdohányosok boldog házaspárok milliói, akik egyszer azt hitték, hogy nem tudnak megszabadulni, mégis megszabadultak a betegségüktől.

4. Ha Ön mindig a a dohányzás kételkedés/féltékenykedés előnyeit és hátrányait hasonlítgatja, akkor az egyértelmű válasz így hangzik: „Szokj le róla. Egy idióta vagy.” Ez soha nem fog megváltozni. Ez mindig is így volt és mindig így is lesz. Amint meghozta a döntését, aminek a helyességéről meg van győződve, ne kínozza magát soha azzal, hogy kétkedik benne. (!!!)

5. Ne próbálja a dohányzásra féltékenykedésre/kételkedésre vonatkozó gondolatait elfojtani, és ne aggódjon, hogyha állandóan arra gondol. De amikor arra gondol – ma, holnap, vagy akármikor a hátralévő életében – akkor a következő formában: „Éljen! Nemdohányos boldog párkapcsolatban élek és nem kételkedem vagyok!”

6. Ne használjon semmilyen pótcselekvést, pótterméket. Ne tároljon cigarettatartalékokat a fejében régi mondatokat. Ne kerülje más dohányosok nyomulós p.csák társaságát. Az életstílusát ne csupán amiatt változtassa meg, mert már nem dohányzik kételkedik. Ha Ön a fenti utasításokat követi, akkor nemsokára átéli a megvilágosodás pillanatát. De:

7. Ne várjon erre a pillanatra. Egyszerűen csak éljen tovább. Élvezze a csúcspontokat és vészelje át a mélypontokat. Akkor nem fog váratni magára ez a pillanat.

Tegnap bejelentette, hogy leszokik. Szerencsére nem rólam, hanem a dohányzásról. Miattam. Vagyis pontosan nem miattam, hanem azért mert engem zavar, plusz nem bírja a tüdeje a futást, Velem. Ennek kapcsán gyorsan kezembe vettem Allen Carr könyvét, amibe bele-bele olvastam, és találtam mindenféle megindító gondolatokat. Bár én nikotinszűz voltam világéletemben (éljen a passzív dohányzás!!!!), bennem sikerült gondolatokat ébreszteni. Nyilván nem a dohányzással kapcsolatosan hanem amúgy. Többek között olyanokról ír ez az ember, hogy ő tulajdonképpen nem tudta elképzelni az életét úgy, hogy a cigaretta ne legyen az élete része. Ilyen opció nem volt. Ezek után nem csodálkozik, visszanézve, hogy képtelen volt felhagyni eme remek szokásával....

Tegnap kattogtam ezerrel és folyamatosan kattogok. Még mindig ez a bizalom dolog. Tudatosan vagyok rajta a dolgon, akarom és győzködöm magam. Tudom, hogy szeret, hiszen érzem...de nem hiszem el. Képtelen vagyok elhinni. Tudom, hogy bízhatok benne, mert tudom. De képtelen vagyok...

Amikor magamnak elmondom, hogy "nézd meg, ezt és ezt csinálta, mindenhonnan azt hallom, hogy szeret, látják rajta", én meg ott állok, hogy hülye vagyok én?? Igen! Kedves Pillangókisasszony, maga egy idióta!! Mit képtelenvagyokizélek itt?? 

Asszem, az egyik válaszom az az, hogy én csak és kizárólag arra vagyok képtelen, hogy elképzeljem az életemet VELE, de a kétségeim NÉLKÜL.

Challenge accepted.