Tegnap bejelentette, hogy leszokik. Szerencsére nem rólam, hanem a dohányzásról. Miattam. Vagyis pontosan nem miattam, hanem azért mert engem zavar, plusz nem bírja a tüdeje a futást, Velem. Ennek kapcsán gyorsan kezembe vettem Allen Carr könyvét, amibe bele-bele olvastam, és találtam mindenféle megindító gondolatokat. Bár én nikotinszűz voltam világéletemben (éljen a passzív dohányzás!!!!), bennem sikerült gondolatokat ébreszteni. Nyilván nem a dohányzással kapcsolatosan hanem amúgy. Többek között olyanokról ír ez az ember, hogy ő tulajdonképpen nem tudta elképzelni az életét úgy, hogy a cigaretta ne legyen az élete része. Ilyen opció nem volt. Ezek után nem csodálkozik, visszanézve, hogy képtelen volt felhagyni eme remek szokásával....

Tegnap kattogtam ezerrel és folyamatosan kattogok. Még mindig ez a bizalom dolog. Tudatosan vagyok rajta a dolgon, akarom és győzködöm magam. Tudom, hogy szeret, hiszen érzem...de nem hiszem el. Képtelen vagyok elhinni. Tudom, hogy bízhatok benne, mert tudom. De képtelen vagyok...

Amikor magamnak elmondom, hogy "nézd meg, ezt és ezt csinálta, mindenhonnan azt hallom, hogy szeret, látják rajta", én meg ott állok, hogy hülye vagyok én?? Igen! Kedves Pillangókisasszony, maga egy idióta!! Mit képtelenvagyokizélek itt?? 

Asszem, az egyik válaszom az az, hogy én csak és kizárólag arra vagyok képtelen, hogy elképzeljem az életemet VELE, de a kétségeim NÉLKÜL.

Challenge accepted.