Nem retteghetek folyton azon, hogy melyik megnyilvánulásomért fog kidobni. Nem görcsölhetek rá ennyire, mert ez baromira nem abba az irányba vezet, amerre menni akarok. Ha nem fogad el, úgy ahogy vagyok, akkor nagyon sajnálom. Az, hogy én elfogadom Őt, minden hibájával, minden sz.rságával, a bunkó, piszkálódásnak minősülő szövegeivel együtt, az nem elég. Neki is el kellene engem fogadnia, ahogy vagyok. Minden sz.rságommal, minden negatív tapasztalat miatt kialakuló félelmemmel, védekezési mechanizmusommal együtt. Csak a kettő együtt elég ahhoz, hogy működjön....egyedül bármihez kevés vagyok..

Hisztisnek nevezel? Igen, hisztizek. Abba fogadjunk, bele sem gondoltál, hogy emögött több van, mint puszta hiszti. Hogy emögött az van, hogy meg akarok neked felelni, hogy még mindig azt érzem, kevés vagyok neked. Ezekkel pontosan egy nagy lapáttal ráteszel az ilyen fajta érzésekre, és még jobban csak azt érzem, hogy neked egy megálló vagyok, mert mindegy ki van melletted. Lehet, hogy neked mindegy, nekem azonban nem. Túl sokat várnék ettől? De hiszen, Te mutattad meg, hogy sokkal több van benned, mint amit gondoltam. 

Fáj, hogy sokszor érzem, hogy csak játszol velem, és nem veszel komolyan. Hogy nem érdekel sem a véleményem, sem az, amit érzek, egyszerűen csak hozzám vágod a játékod, amikor olyan kedved van. Amikor meg amolyan, akkor kedves vagy, és törődsz velem, és akarsz engem. Ha éppen úgy akarod.

Nem csak Téged bánthatnak meg, hanem Te is megbánthatsz másokat. Nem csak Neked fájhatnak a múlt emlékei, hanem Nekem is. És tudod, nem csak Te lehetsz az, akinek sz.r napja lehet, hanem képzeld, Én is. Tudod, néha nem csak Te akarsz elbújni a világ elöl, hanem Én is. Tudod, néha amikor arra lenne szükségem, hogy odabújj és szeretgess, akkor kapom a legnagyobb pofonokat Tőled. Mert Neked éppen máshogy hozza a kedved. Tudod, nem elég az, hogy én lesem minden gondolatod, és próbálok a kedvedben járni, próbálom kitalálni, éppen mit szeretnél, próbálok a középúton járni. De ha állandóan lelöksz....

Én elhiszem azt is, hogy szeretsz szurkálódni. Rendben. És abba belegondoltál, hogy Én nem mindig vagyok olyan hangulatban, hogy ezen átlépjek? Vagy jó néven vegyem? Elég időt voltunk együtt ahhoz, hogy észrevedd, mikor vagyok rá vevő, és mikor nem. Vagy nem? Mert az elég szomorú, de sok mindent elárul. Ha éppen nincsen ehhez hangulatom, és még bunkózol is, csodálkozol, hogy rosszul esik? És csodálkozol, hogy "behisztizek"? Mert olyan könnyű azt mondani, hogy a nők hisztisek, és olyan könnyű azt mondani, hogy én is az vagyok. Hiszen mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy már megint hisztizel? Mint megkérdezni, hogy mi a baj? 

...még mindig hisztis vagyok?...