Hogy miért mondom ezt? Mert így van :)

A Nagyok így nevezik. Éppen azon dolgozunk, hogy megvalósuljon és életre keljen a "gödör", mely becses nevét a sokáig valóban egy gödörből álló mivoltáról kapta. Életem első olyan építménye, mely szinte a szemem előtt épül meg és lett a semmiből gödör, majd gödörből gépház komplexum és zöld fűtő/hűtő energia. Nem fantasztikus? 

Másrészről viszont kevésbé érzem magam ennyire jól és ennyire a helyemen. Eljött a közös hálószoba, közös vásárlás és első közös egymásnak készített vacsora ideje! Azt kell, hogy mondjam majdnem egy hét távlatából, hogy az érzésem simán csak annyi, hogy ez így jó és igen itt a helyünk: egymás mellett.

Viszont atyai ágról kicsit máshogy érzek. Valahogy jönnek a régi érzések, a megjegyzések és a lecseszések, az a furcsa érzés, az, hogy ők sem tudják ezt hová tenni. Reméltem, hogy ez nem így lesz, bár az is lehet hogy csak bebeszélem magamnak...nem tudom kívülről megítélni...

Ő viszont annyira más. Jó értelemben más, mint eddig. Naponta nyílik meg jobban és jobban, és igen még mindig meg tud nyílni még jobban és még többet mutatni magából nekem. Annyira azt érzem, hogy olyan kezdődött el amire nagyon sokáig emlékezni fogok és ami a nagyon sokáig az életÜNK része lesz :)

Ja és ...

..egy idő után kitapasztalom, hogy a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...

Igen, sok kérdés foglalkoztat és nem látok már dolgokat úgy ahogy kéne. 

Ebben minden benne van és mennyire igaz:

"...azért most már, van munkád, lediplomáztál, közeledsz a 25-höz, el vagy jegyezve

mi mást szeretnének? azt tudják, hogy szűz nem vagy már."

 

"Egy idő után megtanultam a finom különbséget a kézfogás és az önfeláldozás között, és megtanultam, hogy a társaság nem azonos a biztonsággal...És kezdem megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...És hozzászokom, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadom a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyerek kétségbeesésével..És belejövök, hogy minden tervem a mára alapozom, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalom, hogy a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...Művelem saját kertemet, magam ékesítem a lelkem, nem mástól várom, hogy virágot hozzon nekem..És megtanulom, hogy valóban sokat kibírok, hogy valóban erős vagyok, és valóban értékes!

Ismeretlen tájakat és élményeket csak akkor fedezhetek fel,ha megvan bennem a bátorság ahhoz, hogy elhagyjam a biztonságot nyújtó partot."

/Veronica A. Shoffstall/

Hogy milyen egy tokeletes nap? 

Munka utan spin racingelsz egyet, hazamesz, lefurdesz, befekszel a Szerelmed melle az agyba....ahh. Igen ez igy jo ahogy van...

Bizalom.

"Az bizalom olyan döntés, amelyet Neked kell meghoznod. A bizalom hozzáállást jelent, kockázatot melyet vállalnod kell. A bizalom ára a sebezhetőség. A bizalom olyan felelősség, melyet önként kell vállalnunk. Annak az embernek, aki bízni akar, önmagának is megbízhatónak kell lennie..."

Dupla kattintás, billentyűkombináció. Egy karakter, még egy és még egy. Kész. Megtehetném, de nem teszem. Akarom megtenni, de mégsem akarom. Legyőzni akarom. Mi van, ha? De mi van ha mégis? Nincs mi van ha. Gondolkozzál már ép ésszel te agyalágyult. Mégis mit keres melletted? Mi a szarért van melletted lassan másfél éve, miért kérte meg a kezed és mi a szarért akar hozzád hazamenni esténként, veled összebújni? Te idióta, te!!

Hogy a tetves fenébe küzdjek már meg ezzel? Hol a fenébe romlottam el és hogyan javítsam meg magamon a bizalom gombot? Persze, ésszel és akarattal...de hogy lehet leépíteni azt a szorgalmas kisördögöt, ami megállás nélkül mondja, és csak mondja? 

Ezt aztán tényleg nem beszélhetem meg vele...ezt nem. De akkor hogy? És ha megbeszélném, mit tudna mondani rá? Hogy megengedi? Hogy megmutatja? És? Mit érek vele? Akkor meg azon kattognék, hogy biztos csak én nem tudom. Lehetetlen helyzet. És mióta nyomaszt már ez. Te jó ég. És miért rontott el az a szemét? Miért hagytam magam? Csak egy apróság volt, de akkor minden összetört bennem. A feltétel nélküli bizalom, a feltételezett ártatlanság és a tudat, h a másik képes szeretni...

Visszajönni ez sosem fog. De így nem tudok élni. Ezzel nem akarok élni. Nem tudok így. 

Régóta tartozom magamnak ezzel a "vallomással". Összegzés magamnak, rólam. Fogalmazgatom már egy ideje, de sosem jutok a végére, így hát leírom.

Tavaly ilyenkor még utolsó félévemet toltam az egyetemen és fogalmam sem volt, hogy merre tovább. Egyetlen közel-távoli célom volt: lediplomázni. Ahogy ez megtörtént, jött aminek jönnie kellett, tervek, irányok és tettek. Kellett, hogy lógjak a semmibe és kellett, hogy felrázzon mindebből a szakítás. Kevesebb-több keresztapai hozzájárulással sikerült munkát találnom, ami eleinte kevésbé tűnt kecsegtetőnek, mostanra viszont annál inkább...bár még meglátjuk.

Barátok jöttek, mentek. Egy jött, volt aki ment. Hiszem, hogy mindennek van oka de most nem keresek okokat. Csak örülök, hogy olyan emberek kezdenek körülvenni, akikkel a kapocs már nem arról szól, hogyan töltsük el szórakozottan a magyar órát a középiskolában. A kapocs elbírja a kritikát és az őszinteséget és azt is amikor a domináns jellemünk egymás fölé akar kerekedni. Kell a felrázás és az h tudjam, akkor sincs harag, ha ellent mondok. Vissza is tértek barátok, akik szintén tökéletes részei az előbb felsorolt körnek. Örülök, hogy azt érezhetem, hogy olyan emberek vesznek körül, akiknek valóban helyük van az életemben.

Aztán itt van Ő. Atyaég mennyi minden volt, mire eljutottunk erre a szintre. Bizonytalanságok, szakítás, békülés, boldogság. Megtört a jég. Szakított, visszajött. Engem is megtört és rádöbbentett sok mindenre a pofon amit kaptam, de úgy érzem Őt legalább ennyire. A kapcsolatunkból nagyrészt eltűntek az általam nehezményezett dolgok és előkerültek az általam hiányoltak. Kimondhatatlan a boldogság. És bár részemről még mindig nem stimmelnek a bizalom dolgok, de erősen rajta vagyok akarattal, tudatosan. Akarom, hogy működjön a bizalom, ami nem az ő hibájából nem működik....mert enélkül nem fog menni. Tavaly volt egy pont, amikor döntenem kellett: akarom Őt vagy sem. Nehéz volt és sokat mérlegeltem. De szeretem Őt és ezért mellette vagyok. Úgy döntöttem, hogy ezt a pontot szerzett előnyként hasznosítom Vele szemben. Mintha működne. 

Gyakran érzem, hogy fölé akarok kerekedni eldöntendő kérdésekben, de ügyes a Fiú és nem hagyja magát. Nem lehet csak úgy irányítgatni. És ez jó. Mert akarom irányítani, de ehhez okosan ki kell mindent gondolni. Anno hagytam magam, mert alárendeltem tudat alatt a másiknak. Nem szálltam szembe. Pedig ez fontos. Egyenrangúként kezelni a másikat. Minden téren. Akarjátok legyőzni egymást. Szállj vele szembe, de közben akard őt minden porcikáddal. Akard, hogy úgy nyerjen, hogy te nyerj. És ennél nincs izgalmasabb...

Vannak terveim, vannak irányaim, vannak célok, amikért harcolok és vannak emberek akik támogatnak ebben. Tetszik amiben élek, tetszik amim van és amiért harcolok. Elindultam egy irányba és köszönöm, jól érzem magam.

2014, készen állok.....

A riporter interjút készít a Sorssal.
– Ütéseim – mesélte büszkén a Sors –, ütéseim kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a szeretetet, a tudást, a barátságot – és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek – egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiszámolták.
– Így tehát – érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter –, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel önnel a harcot?
– Hát, ugye, meg kell mondanom – nyilatkozott kelletlenül a Sors –, egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt…
– De hát ki ez az ellenfél, akit még Ön sem tud legyőzni?! – türelmetlenkedett a riporter.
– Reménynek hívják… – válaszolta alig hallhatóan a Sors.

Well. Azt hiszem, hogy itt pontosan meg van fogalmazva az ami benne volt a kapcsolatunk elejétől kezdve és az, amit végig éreztem. Az, ami késztetett a folyamatos agyalásra és saját magam kicsinálására, és az ami képes volt arra, hogy olyannyira elvakítsa, hogy eldobjon magától. 

"Bizonytalanság bizonytalanságot szül... párkapcsolatban is, és a másik emberben is. És mi okoz bizonytalanságot egy emberben? A sérült ego és a tisztázatlan célok. Aki nincsen tisztában saját magával, és azzal, hogy mit várna egy kapcsolattól, inkább bele se fogjon, mert annak csak a másik fél issza meg a levét. 
Egy önmagával és a céljaival tisztában lévő egyént nagyon ki tud zökkenteni a bizonytalanság. Senkinek nem hiányzik az állandó kattogás, hogy vajon mi járhat a másik a fejében, mitől nem működnek a dolgok. Ez különösen zavaró akkor, amikor az egyik fél teljesen hétköznapi, normális vágyakkal vág neki egy új kapcsolatnak, és azt érzi falakba ütközik... értetlenül áll, és szemléli az eseményeket. Majd jönnek a kérdések... Túl sokat akarunk a másiktól és a kapcsolattól? Bennem a hiba, hogy nem mennek a dolgok? És ha ezekre magyarázat is érkezik, akkor kész is a káosz.
Ha pedig egy sérült, vagy mesterségesen fölépített ego akar ego-harcot vívni? Annak tiszteletlenség és sérülés lehet a vége a másik emberben.

Előkelő Idegen"

De fordult a kocka.

És itt van újra, teljes fényében, olyanban amiben eddig nem láthattam Őt. És ott a változás. Érzem, hogy benne is lecsendesültek a dolgok, ha nem is teljesen, de talált egy biztonságos menedéket, ahol nincs bizonytalanság.

Remélem, hogy ez már nem változik. Legalábbis nem a rosszabbik irányba....

Az elet kurwara torekeny...es pont. :(

Sok gondolat van a fejemben sok mindennel kapcsolatban. Hirtelen minden olyan jonak indult aztan valahol lett egy pont, ahol minden veresen komoly lett. Az elet olyan dontesek ele allitott amik erosen befolyasolni keszulnek a tovabbi reszemet...

Itt van most ez a munka es itt van o is. Imadom es szeretem ot, de olyan elbaszottul nehezen viselem a fassagait h az meg az acelidegeimen is boven tancol. Pedig halali siman novesztettem fi25-et de ugy nez ki ez is keves. Bevallottan tudjuk h a talalkozasaink gyakorisaga 89,5%-ban az Uriemberen mulik megis az en hibam h nem vagyok ott. Jo ez igy nem hangzott el meg nem is a pontos lekovetese a dolognak de ha csunya akarok lenni es sarkitok akkor ez a lenyeg. Mindig is tudtuk h ellentmondasos a fiu, de az h szombat van es kedden este talalkoztunk meg ma kb negy orat nem gondolom h egyenes agon feljogositana arra h az estere hiszti nelkuli "kimenot" "kapjon"....

Persze nyilvan nem fogok hisztizni mert abbol megint en jonnek ki szarul hogy mi a baj azzal ha a barataival talalkozik...

Persze nem tudom mi fog megvaltozni hha atkoltozom hozza, ja de! Egy helyre fogunk hazajarni ergo nem lesz problema azzal h nem latjuk egymast... bar gyanitom az alvasos hullavagyok resz nem fog valtozni... de legalabb nem fogok kiakadni hha szombat este ahelyett h velem lenne massal talalkozik. Legalabb a legnagyobb bajom meg fog oldodni, ami az h en h fogok napokra kimaradni. Hat eleg egyszeruen. Igy!!